Laudatio Muzslay Istvánról

A férfiú, akit most ünneplünk, számos kitüntetésével jellemezhető lenne: a Leuveni Katolikus Egyetem emeritusz professzora, a Társadalomtudományok Pápai Tudományos Akadémiájának tagja, a belga Leopold Rend tulajdonosa, a Belga Királyság bárója.

Számára azonban a legfontosabb cím és rang: Muzslay István magyar jezsuita.

Jellemezzük őt most azzal is, ami számunkra, s a Magyar Örökség Díj szempontjából meghatározó jelentőségű:

Muzslay István a Leuveni Magyar Kollégium alapító-igazgatója, aki életműve alapján a magyar emigráció egyik legjelentősebb alakja és a magyar fiatalság egyik legkiemelkedőbb jótevője és pártfogója.

Muzslay István egész életét a magyarság és a magyar fiatalság nevelése ügyének szentelte. Bajóton született 1923-ban. A magyar jezsuita rend tagjaként, a Rend feloszlatása után fiatalon került el Magyarországról. Rendi és egyetemi tanulmányait Hollandiában végezte. 1953 óta a belgiumi Leuvenben él, 1961-töl a Leuveni Katolikus Egyetemen az alkalmazott közgazdaságtudomány professzora, valamint a magyar nyelv és irodalom tanára. 1983-tól emeritus professzor.

A negyvenes évek végén a Leuveni Katolikus Egyetemen tanuló emigráns magyar diákok közösségbe szerveződtek és 1950-től Lámfalussy Sándor vezetésével egy házrészt béreltek maguknak. (Ezen egykori diákok közül négy jelenleg a Magyar Tudományos Akadémia tagja.) Muzslay István hollandiai rendi tanulmányai végeztével mint fiatal magyar jezsuita Leuvenbe került. Ekkor az itt tanuló emigráns magyar diákok számára megszervezte és vezette a Mindszenty Házat, a Home Mindszenty-t, a későbbi Leuveni Magyar Kollégiumot, a Collegium Hungaricum Lovaniense-t.

A Forradalom leverését követően, 1956- november közepétől, Belgiumba több száz magyar fiatal menekült. Muzslay István minden energiáját a menekült magyar fiatalok megsegítésére és sorsuk rendezésére fordította, továbbtanulási vagy munkalehetőséget szerzett a számukra. Ekkor az Egyetem rektora a De Valk Kollégium üresen álló épületét bocsátotta a magyar fiatalok rendelkezésére – Muzslay István vezetése alatt. Az épületben több mint kétszáz magyar diákot elhelyeztek el, akik közül – hála Muzslay atya rendkívüli szervezőképességének és áldásos tevékenységének - több mint száz magyar fiatal szerzett egyetemi diplomát az Egyetemen. Az ötvenes évek legvégén megvásárolta, majd kollégiummá építette ki azt a házat a Blijde Inkomstraat-on, amelyet 56 előtt a magyar diákok az Ő vezetése alatt béreltek. A Kollégium támogatására alapítványt szervezett, melynek fő támogatója mindvégig ő maga volt. Egyetemi tanári fizetését teljes egészében a magyar diákok támogatására fordította. Tevékenysége elismeréséül megkapta Belgium legmagasabb kitüntetését, a Leopold Rendet, amely egyszersmind bárói címmel jár. Megjegyzem, hogy ezt Ő soha senkinek nem említette, s a címet sem használta soha!

Miután az 1956-os menekülthullám fiataljai végeztek, ugyancsak saját tanári fizetéséből, magyarországi értelmiségi fiatalok, orvosok, tanárok, kutatók számára adományozott ösztöndíjakat. Ezzel már a nyolcvanas évek közepétől lehetővé tette számukra, hogy rövidebb-hosszabb tanulmányutakat tehessenek a világhírű Leuveni Katolikus Egyetemen, illetve ott posztgraduális tanulmányokat folytassanak. 1998-ig volt a Leuveni Collegium Hungaricum igazgatója. Előrehaladott korára tekintettel, 1998-ban, a Kollégiumot örökös használatra átadta a budapesti Pázmány Péter Katolikus Egyetemnek, amely azóta annak Tanulmányi Házaként működik.

Az elmúlt több mint fél évszázadban a Muzslay István által alapított Leuveni Magyar Kollégium magyar fiatalok százainak adott otthont és nyújtott lehetőséget tanulmányok végzésére.

Muzslay professzor alapította és negyed századon át vezette a Leuveni Katolikus Egyetem Közép-Európai Kutató Intézetét is; szerkesztette annak negyedéves tudományos folyóiratát, a Documentation sur l' Europe Centrale-t. Intézetének és folyóiratának köszönhetően a közép-kelet-európai térség gazdasági, szociális, politikai kérdéseivel foglalkozó szakemberek francia és flamand nyelven publikálhattak egy olyan időszakban, amikor ez a téma „nem volt divat”. Ő maga is számos tanulmányt tett közzé a térség problémáiról flamand és francia nyelven, majd amikor már ez lehetségessé vált, Magyarországon magyarul is megjelentek művei.

Munkásságáért II. János Pál pápa a Társadalomtudományok Pápai Akadémiájának tagjává nevezte ki.

Muzslay István hatalmas erkölcsi tekintélyét, tehetségét és minden jövedelmét a magyarság erkölcsi, szellemi fölemelkedésére, a magyar fiatalság nevelésére fordította. Fent említett tevékenysége mellett jutott arra is ideje, hogy szülőfalujában saját költségén plébániát építtetett. Nagylelkűen támogatta az újrainduló magyar katolikus sajtót, könyveket publikált és számos tudományos, ismeretterjesztő előadást tartott Magyarországon is.

E rövid méltatásban föl sem lehet sorolni számtalan jótéteményét, nemes szellemének kisugárzását, és tevékenységének gyümölcseit.

Mivel most már elérkeztünk oda, hogy sejtem mit gondol: „Édes pajtásom, hagyd ezeket a lényegtelen dolgokat...” – nem folytatom laudációját. Muzslay István – kitüntetve vagy anélkül - a Magyar Örökség egyik legnemesebb letéteményese.