Marek
József neve a földgolyó minden kontinensén
ismert. Bölcsészdoktor, állatorvosprofesszor, az
állatorvosi belgyógyászat és klinikai
diagnosztika alapítója, nemzetközi
iskolateremtője, a Magyar Felsőház tagja, a Magyar
Tudományos Akadémia tagja és tb. tagja, az MTA
III. Osztály (matematika-természettudomány)
elnöke, a második világháborút
követően a Biológiai és Agrártudományok
Osztályának elnöke, az Agrártudományok
Osztályának alapítója, haláláig
elnöke.
Marek
József 1868. március 19-én született
Vágszerdahelyen, Nyitra megyében, egyszerű földműves
családból. Nagyszombatban tett érettségi
vizsgát 1888-ban „színjeles” eredménnyel.
1892. november 5-én kapott állatorvosi oklevelet,
„kitűnő” jelzéssel. Ösztöndíjjal került
a Berni Egyetem Filozófiai Karára, ahol 1898-ban „summa
cum laude” minősítéssel bölcsészdoktorrá
avatták. Ezt követően beiratkozott a bécsi
egyetem orvos karára, ahol - rendkívüli hallgatói
minőségben – belklinikai diagnosztikát hallgatott. A
Budapesti Állatorvosi Főiskolára 1901-ben nevezték
ki ny.r. tanárrá és megbízták a
belklinika vezetésével.
Itt
bontakozhattak ki közel négy évtizeden át
mindazok a képességek, melyeket génjeiben
hordozott, melyek termékei túllépték a
határokat, és meghódították a
világot. E hódítás fegyverei: a nagy
tudás, a munka szeretete, a puritán keresztény
erkölcsi világszemlélet, az etikus példamutatás
és a személyéből sugárzó szeretet
voltak. Azt a belső tüzet, amely őt szakadatlan munkára
tette képessé, a munkatársaira és
tanítványaira is igyekezett átvinni. A világhírű
tudós kiváló pedagógus volt.
Személyiségét illetően a keresztény
szellemet szívében hordta, de cselekedeteiben
valósította meg.
Tudományos
előrehaladásának alapja a kiváló
megfigyelő-, analizáló-, szintetizáló és
következtető képessége volt, amely egyedülálló
precizitással és intuícióval párosult.
A sokrétű munkásságából, a
világon elsőként megállapított
eredményei közül is kiemelendő: a csirkék
neurolymphomatósisának felismerése (a későbbi
„Marek-betegség”), mellyel a kísérletes
onkológia nemzetközi úttörőjévé
vált, és örökre beírta nevét az
orvostudomány történetébe is. A világon
elsőként bontotta fel oktani tényezőkre a lovak u.n.
„kólikás betegségeit”, elsőként
tárta fel a légzési zörejek és a
kopogtatási hangok fizikai feltételeit, két
kötetes német nyelvű monográfiában tette
közkinccsé munkatársaival az angolkór
oktanát, biokémiai folyamatait és kórfejlődését.
A májmételykór ellen csodás gyógyszert
nyújtott, mellyel az állattenyésztés két
évszázados csapását szüntette meg.
Kutatási
eredményeinek nagy részét a német nyelvű
belgyógyászatának sorban megjelenő, újabb
kiadásaiba dolgozta be. Nincs a tudományterületen
még egy olyan, magyar szerzőktől való tudományos
mű, amely idegen nyelven annyi kiadást ért volna meg,
s amelyet minden világnyelvre lefordítottak volna.
Hutyra Ferenccel írt: „Spezielle Pathologie und Theraphie
der Haustierre” könyv 11 német, 2 angol, 3
amerikai-angol, 2 spanyol, 4 orosz nyelvű kiadáson kívül,
megjelent még szerb, olasz, lengyel, török és
kínai nyelven is. Német nyelvű klinikai diagnosztikai
könyvét négy alkalommal adták ki.
Tudományos
teljesítményének elismerését jelzi
a „Ferenc József rend” tisztikeresztje, a „Magyar
Érdemkereszt”, a „Polgári Hadi Érdemkereszt”
elnyerése mellett az is, hogy az elsők között kapta
meg a „Kossuth-díj” aranykoszorúját (1949).
Hat egyetem fogadta honoris causa doktorává, hét
külföldi szakmai tudományos testületnek,
intézménynek volt tiszteletbeli tagja.
Életét
mégsem az tette gazdaggá, amit kapott, hanem az, amit
adott. Szavaival élve: „Örömet és
megnyugvást jelent az a tudat, hogy nem éltem hiába,
hanem a Gondviselés rendelkezése folytán…
részt vehettem szeretett hazánk érdekének
előmozdításában”. A magyar nemzet nagy fia
1952. szeptember 7-én hunyt el. Halála után az
Alma Mater szomszédságában utcát
neveztek el róla.
Kovács Ferenc
professor emeritus, az MTA rendes tagja