Köszöntő

A Magyar Örökség és Európa Egyesület feladata

 

A polgárok szabad akaratából létrejött Magyar Örökség és Európa Egyesület feladata a magyar értékek felmutatása a jelen számára és megőrzése az utókornak. Az 1995-ben életre hívott Magyar Örökség Díj a világ magyarságának szellemi becsületrendje. A civil intézmény a kitüntetéssel több mint negyedszázada a magyarság erkölcsi és szellemi teljesítményét ismeri el, a díj a nemzeti összetartozás érzését erősíti.

A beérkező állampolgári javaslatok –  ezek ma már sok folyóméternyi polcot töltenek meg – az  Ezüstkönyvbe kerülnek, a kitüntetettek neveit pedig az Aranykönyv őrzi, melyek, ha betelnek, a Magyar Nemzeti Múzeumba kerülnek. Évente négyszer, a tavaszi és őszi napéjegyenlőség, és a nyári és téli napforduló időpontjaihoz kötődve, a legközelebb eső szombaton adjuk át a díjakat. Mindig hetet.

A kitüntetettek között találunk a tudomány, a művészet és a közélet területéről jól ismert személyiségeket, közösségeket és kevésbé ismert, de a saját területükön kiemelkedő teljesítményt nyújtó honfitársunkat, a hétköznapok jeles közkatonáit.

A bíráló bizottság korábbi vezetőinek, Makovecz Imrének, Mádl Ferencnek, Fekete Györgynek és Hámori Józsefnek erkölcsi hagyatéka nagy felelősséget ró ránk a kitüntetettek kiválasztásban, mert ők nemzetünk példaképei, kiket a hazaszeretet, a hit, a tiszta, megalkuvás nélküli élet jellemez.

És miért került Európa az egyesületünk nevébe?

A magyarság különleges színt jelent a Kárpát-medencében. A medence nagy kamrájában a magyar állam alakult ki a 10. században, és megmaradt ott a mai napig. Amikor II. Szilveszter pápa Szent Istvánnak királyi koronát küldött, akkor ezzel a koronázási aktussal csatlakozott Magyarország Európához – mégpedig – sajátos karakterrel, és a mai napig erőteljesen fennálló, büszkén vallott identitással. Az akkori, Európa határain kívülről érkező nép európai kerethez való csatlakozását jelentő Magyar Királyság, az eredetétől igyekezett kapcsolatát fenntartani az európai eszme szellemét és folyamatosságát képviselő irányzatokkal és teszi ezt hazánk mind a mai napig.

Magyarországot többször alávetették asszimilációs politikának, amely ellen politikailag, kulturálisan és fegyverrel is harcolt. A Széchényi grófok, Petőfi vagy Teleki Pál neve jelképezi a magyarsághoz való ragaszkodást. Több millió magyar számára identitásuk megőrzése a Kárpát-medencében sajnos ma is különös erőfeszítést igényel. Részben elhivatottságunkból, részben földrajzi helyzetünkből és ezeréves történelmünkből fakadó előzmények azonban felkészültté teszik napjaink Magyarországát az integráció és az identitás viszonyának megértésére, a nemzeti szuverenitás megőrzésére.

Klinghammer István