Az 50 éves Táncházmozgalom töretlen hazai és nemzetközi sikerét – hisz 2011-ben az UNESCO-nak a szellemi kulturális örökség legjobb megőrzési gyakorlatait elismerő regiszterébe is felkerült – annak a teljeskörűségre való törekvésének köszönheti, hogy akár a városi fiatal is anyanyelvi szinten beszélhesse a hagyomány nyelvét. Ha zenész, ha táncos, ha kézműves tárgyalkotó, szövő, bármi is, akkor ne csak kottafejeket olvasson, mozdulatokat, díszítő motívumokat, hagyományos technikákat reprodukáljon, de ismerje a paraszti kultúrát, a nemzedékek sokaságán át megőrződött, szájhagyomány útján átadott műveltség lényegét. A 1976-ban alakult Téka együttes bizonyossággal kijelenthetjük ilyen. E 47 éve működő népművészeti műhely mindenkori tagjai, egykori és mai zenészei felismerték nemzedékünk felelősségét. Mély, életre szóló elkötelezettségük kialakulásában a falvakban élőkkel, különösen a falusi zenészekkel való találkozásaik, együtt muzsikálásaik váltak döntő jelentőségűekké. Így vált hivatásukká szellemi örökségünk megőrzése, továbbadása. Erről ők maguk így vallanak: „A «téka», a parasztházak tisztaszobájában lévő faliszekrény, a család értékeinek megőrzésére szolgált. Fontosnak tartjuk, hogy a Téka együttesben megőrizzük, és tovább adjuk a magyar népművészet kincseit. Úgy érezzük, hogy a népi kultúra tisztaságával és egyszerűségénél fogva kifejezi az emberi értékeket a születéstől a halálig.” – eddig az idézet.
Már 1977-ben elnyerik a “Népművészet Ifjú Mestere” címet. Ettől fogva társadalmi gyűjtőként is dolgoznak a MTA Zenetudományi Intézetének, több éven keresztül lesznek a Bartók Táncegyüttes, majd a Magyar Állami Népi Együttes rezidens zenekara. Emellett önálló műsorokkal szerepelnek itthon és külföldön, számos rádió, TV és 27 lemezfelvétel készül velük, melyeken zenészmestereik repertoárját örökítik meg, tisztelegve előttük. Járnak az USA-ban, Kanadában, Mexikóban, Európa számos országában, sőt Kínában, Indiában, Japánban, Ausztráliában is. 1977-től Téka klubot szerveznek, az egész nyelvterületet felölelő tánctanítás megszervezése mellett vendégeket is hívnak: Kallós Zoltánt, Szécsi Margitot, hagyományőrző táncosokat, zenészeket, népi iparművészeket. Rendeznek Kós Károly és Nagy László estet, néprajzi előadásokat, erdélyi zenészekkel hagyományos bálokat. Tanítanak művészeti
iskolákban, zeneiskolákban, segítik a magyar népzenei élet utánpótlásának kialakítását, gondozzák növendékeiket a „magoncokat”. “Régiek emlékezete” címmel sorozatot indítanak Jancsó Miklós, Szörényi Levente, Tolcsvay Béla, Szenthelyi Miklós, Halmos Béla, Timár Sándor, Novák Ferenc, Ekler Dezső, Makovecz Imre és sok más neves személyiség részvételével.
Fontosnak tartják, hogy a gyermek és a felnőtt táncházaikba látogatók megismertessék a népi mesterségeket is. 1983-tól szervezik meg Nagykállóban majd Boldogkőváralján a TÉKA Népművészeti Tábort, melyek a mai napig működnek. Tizennyolc éve rendezik meg az Országos Tekerő és Duda Szaktábort, Táncházas Tájékoztató Füzetet is kiadnak, „Magyarok Muzsikája” címmel ismeretterjesztő sorozattal járják az iskolákat, óvodákat.
A TÉKA EGYÜTTES tagjai:
Kalász Máté, Ráczkyné Tárnoki Beatrix, Kalász Tamás és Lányi György.
Ők és az együttes korábbi tagjai is Kodály Zoltán szavaival vallják, hogy: „Akiben van tehetség, köteles azt kiművelni a legfelsőbb fokig, hogy embertársainak mennél nagyobb hasznára lehessen. Mert minden ember annyit ér, amennyit embertársainak használni, hazájának szolgálni tud. Az igazi művészet az emberiség emelkedésének egyik leghatalmasabb eszköze, s aki azt minél több embernek hozzáférhetővé teszi, az emberiség jótevője!”
Másrészt vallják azt is – szintén Kodály Zoltán szavaival –, hogy: „A művészetnek vissza kell adnia a népnek, amit az ő kincseiből nyert.”
Ezen gondolatok következetes megvalósítása – mely az együttes ars poeticája is – tette méltóvá a táncházmozgalom ma ünnepelt zenei műhelyét, a Téka együttest arra, hogy a korábban elnyert díjak: a Népművészet Ifjú Mestere, az Erdélyi Világszövetség Becsületrend Rubinja, a Magyar Művészetért és a Bartók Emlékdíj után, a zenekar népzenei, oktatói és közösségépítő szolgálata Magyar Örökség díjjal nyerjen elismerést. Engedjék meg, hogy ehhez személyesen én magam is elsőként szívből gratuláljak, mint a hőskorban készült sóvidéki felvételük harmonikás közreműködője és lakócsai horvát drmeš és csizmaverős összeállításuk basszprím-tamburása.
Isten éltesse a TÉKÁT!
Eredics Gábor népzenész