„Minden igazi megrendítő élményt a gyomorszájnál érzel meg. Furcsa fájdalom, mintha megütöttek volna árammal és onnan jön fel minden, ott dől el minden érzelem. Például a szerelem. De itt dől el az is, hogyan csinálsz filmet,
miről csinálsz filmet. Ez egy fájdalom, de valamivel megismerkedsz, valami beléd költözik és valami a tied lesz örökre.”
Mondta nekem „a fény mágusa”, a világszinten nagyra becsült élő filmes legenda, aki egy olyan világból jött, ahova mindannyian vágyódunk. Koltai Lajos, a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth- és Balázs Béla-díjas operatőr,
rendező, érdemes művész, de, ami számomra a legfontosabb, a mesterem, aki valamennyi tanítványával együtt engem is az ösvényen tart, ahogy ő fogalmaz. Ez az ösvény a szeretet, a hit és az emberség ösvénye, nemcsak a varázslatos hetedik művészeti ág világában, de az életben egyaránt.
Ő az a művész, akit elsősorban sosem a technika érdekelt egy filmkészítés során, hanem az, hogy a lelkével vegyen részt a történetmesélésben. Nemrég újra megnéztem a Malénát, melyet Giuseppe Tornatore olasz rendezőnek
fényképezett. Biztos vagyok benne, hogy mindenkinek rögtön beugrik a film ikonikus homoksárga színvilága, aki valaha látta. Oscar-díjra jelölték érte és Az óceánjáró zongorista legendája után ezért is megkapta a David di Donatello-, vagyis az olasz Oscar-díjként számontartott kitüntetést.
A Déryné, hol van? című filmje után hozzá kötötték a “mézbarna félhomályt”, de sokan ismerik a Hollywoodban is emlegetett “lajosing” kifejezést is. És ki ne emlékezne a Gothár Péter rendezte Megáll az időre, melyben Tanár úr gyerekkori emlékeiből teremtett láthatót. A neonfények, az olajzöld lámpák és a levegőbe darált krétaporos levegő mind hozzájárultak, hogy egy olyan egyedi alkotás születhessen, amely számos külföldi produkcióra való felkérést hozott számára. A filmben látható iskola olyan, amilyen az ő iskolája is volt. A felejthetetlen krétaporos levegő az ő emlékezésének a pora. Minden filmje magán hordozza saját életének meghatározó pillanatait.
Amikor az emberi csalódásokról kérdeztem, arról, hogy tud mindig ilyen pozitív és erős lenni, miközben az irigység nagy a világban, elmesélte Maléna példáját, aki úgy ment végig a téren, hogy közben lőtték őt a tekintetekkel
jobbról, balról. Megpróbálnak kibillenteni az ösvényen menésről. Nem szabad hagyni. Ez a gondolkodás, a szeretet az, ami a rendkívüli tehetsége mellett megkülönbözteti őt szerintem bárki mástól nemcsak Magyarországon, de a
nagyvilágban egyaránt.
Lépten nyomon segít mindenkinek, miközben elkészíti legújabb filmjét és számtalan felkérésnek, interjúnak, vagy éppen az Egyetemhez kapcsolódó feladatának tesz eleget. Tornatore mondta róla korábban, hogy fáradhatatlan, és
sosem látott még senkit, aki ennyire erős és kitartó. Olyan szenvedély van benne nemcsak a filmek, de az emberek iránt is, ami megállíthatatlanná teszi.
Nemrég Tanár úr eljött a diplomafilmem castingjára, ahol a próbafelvételek során úgy segített a színészeknek egy-egy érzelem megteremtésében, hogy elmesélte az odaillő tanulságos élményét, melyet Susan Sarandonnal élt át
A gyönyör rabjai forgatásán. Gondolatai éppoly emblematikusak, mint filmjeinek bizonyos jelenetei, amik örökre bevésődnek, azoknak az emlékezeteibe, akik valaha látták Maléna, Az óceánjáró zongorista, a Sorstalansággal küzdő Köves Gyuri, vagy éppen Semmelweis, az anyák megmentőjének küzdelmeit, csak, hogy néhány hőst említsek Tanár úr életművének több, mint 72 alkotásából. Több, mint 40 évig volt Szabó István állandó munkatársa. Ő fényképezte az 1981-ben Oscar-díjat kapott Mephistót, emellett operatőre volt további három, Szabó által rendezett, a legjobb külföldi film kategóriában szintén Oscar-ra jelölt alkotásnak: a Bizalomnak, a Redl ezredesnek és a Hanussennek. Már 1984 előtt is olyan, a magyar filmtörténetben megkerülhetetlen klasszikusokat készített, mint a Megáll az idő, az Ajándék ez a nap, a Veri az ördög a feleségét, az Angi Vera, de említhetném a Prés című filmet is Törőcsik Marival a főszerepben.
Legújabb filmjében az anyák megmentőjének sorsát tárja fel. Aki rendületlenül hitt és folytatta kutatását, akkor is, ha el akarták lehetetleníteni. Küzdött minden egyes életért, végül az igazság győzött, ha személyes sorsában nem is, de az orvostudományban igen, ahol áttörést jelentő felfedezése a mai kor emberének életét jelenti. A Semmelweis forgatásán osztálytársaimmal kis kacsákként követhettük végig minden lépését, hogy ellessük azt, ahogyan színészeivel bánik, és amilyen nyugodt és békés légkört teremt, miközben minden stábtag
fegyelmezetten és profin végzi a munkáját.
Tanár úr három olyan nagyívű drámát rendezett, A Sorstalanságot, az Estét és a Semmelweist, melyeknek szélsőséges, falhoz vágott emberek a főhősei. Elmesélte, hogy azért érdeklik az ilyen sorsok, mert itt szembe találkozunk azzal a kérdéssel, hogy „vajon innen fel lehet-e még állni, vissza lehet-e keveredni az életbe”. Azt mondta Tanár úr, hogy:
„Minden, ami egy kicsit is jó, az bizony szenvedéssel jár, amíg létrehozod. Abba bele kell halni.”
Ő ezzel a szenvedéllyel és szeretettel áll a filmművészethez a mai napig, ezért beszélnek róla úgy a legnagyobb hollywoodi színészek is, mint például az Este című filmjében szereplő Vanessa Redgrave Oscar-díjas színésznő, hogy
„csodálatos alkotó és a világon nincs sok hozzá hasonló rendező”.
Miatta jelentkeztem a Filmművészeti Egyetemre és sosem fogom tudni meghálálni azt a sok szeretetet és tudást, amit kapok tőle. Igyekezni fogok megszolgálni mindezt a jövőben, hogy tanítványaként méltó módon képviselhessem őt, a mesteremet.
Megtisztelő és hálás vagyok, hogy elmondhatom Önöknek, hogy Koltai Lajos mekkora kincs az egyetemes filmművészet és Magyarország számára. Isten éltesse őt nagyon sokáig! Mindent köszönünk Tanár úr!
Somossy Barbara – műsorvezető-szerkesztő, újságíró