Tisztelt Elnök Úr!
Tisztelt Hölgyeim és Uraim!
Kedves Barátaim!
Petényi Katalint, Gyöngyössy Imrét és Kabay Barna „hármast” a magyar bencés közösség ajándékaként kaptam a kilencvenes években, amikor már visszatértek külföldről. Gyöngyössy Imrét bencés diákunkat és két diáktársát 1951-ben „a demokratikus államrend megdöntésére irányuló szervezkedésben való aktív részvétel bűntette” miatt börtönbe vetették. Stigmatizált életüket halálukig nyomon követhettem. Mindhárman Békés Gellért atya kiváló diákjai voltak.
Petényi Katalin és Gyöngyössy Imre szép és küzdelmes házassága, majd Kabay Barna a szakmai társ és jóbarát csatlakozása teremtette meg azt a lelki-szellemi-művészi légkört, amelyből sokakat gazdagító filmalkotás született, amelyet most még meg is köszönhetjük, hiszen ketten itt vannak közöttünk.
A filmtörténetben ritka az olyan alkotó közösség, mint a Gyöngyössy Imre, Kabay Barna, Petényi Katalin hármas. Együtt készítettek filmeket a történelem áldozatairól, üldözöttekről, hazátlanokról, és azokról, akik morális tartásukkal szembe szegültek az erőszaknak. Kötelességüknek érezték, hogy megörökítsék nemzeti múltunk értékeit, az eltűnőben levő magyar paraszti kultúrát, a hagyományokat, melyekből ma is táplálkozni tudunk. Munkáik, az elmúló fájdalmas évtizedek, a tágabb világ- és európai- és magyar történelmünknek hűséges, érzékeny tükörképe, és igaz emberi és a művészet eszköztárával elmondott minőségi válasz.
Gyöngyössy életét a Pannonhalmán kapott keresztény szemlélet (1940-48) és a sztálinista börtönben eltöltött évei határozták meg. Az börtönben a megélt tapasztalatokból alakította ki szilárd erkölcsi elveit, melyek művészetének ihletői voltak.
1954-ben szabadult, de tanulmányait nem folytathatta. 1992-ben rehabilitálták. 1956 tavaszán felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol 1961-ben kapott diplomát. Kezdetben drámákat írt. A Csillagok órája című drámáját sikerrel játszotta a Katona József Színház. Illyés Gyula, Kodály Zoltán a magyar dráma megújulását látták művében.
Kabay Barna 1973-ban végezte el a filmrendező szakot. Főiskolásként ismerte meg Gyöngyössy Imrét, aki a Meztelen vagy filmjén dolgozott. Gyöngyössy Imre költői világlátását jól kiegészítette Kabay Barna racionálisabb, dokumentaristább, a groteszk iránti érzékeny szemlélete. Együtt írták a Meztelen vagy forgatókönyvét. Hamarosan alkotótársak lettek.
Petényi Katalin, két gyermekük anyja művészettörténészként Szentendrén kiállításokat rendezett, a Színház és Filmművészeti (akkor főiskolán) tanított. Férje mondta róla: „Munkánkat egy team nemesebb és már objektivizálható szintjére emelte Petényi Katalin esztétikailag és morálisan is szeizmográf érzékenységű vizuális látásmódja, képzőművészeti, irodalmi műveltsége.”
A közös világlátás, közös gondolkodás és ars poetica lényegileg kapcsolta össze az alkotókat, ugyanakkor különböző karakterükből adódott, hogy kiegészítették egymást.
Gyöngyössy Imre sikeres filmjei [Virágvasárnap (1968), Meztelen vagy (1972), Szarvassá vált fiúk (1974), Várakozók (1975)] után 1977-ben készítette el Kabay Barnával első közös rendezését, a Két elhatározás c. filmet egy hagyományokat őrző rimóci parasztasszonyról. A forgatást a hatóságok leállították. Az anyagot meg akarták semmisíteni, kevésen múlott, hogy végül elkészülhetett a film, mely világsikert hozott az alkotóknak.
Gyöngyössy Imre már híres alkotónak számított, amikor itthon börtönmúltja miatt az Állambiztonsági Szolgálatok ügynökökkel figyeltette, kritikákban támadták. Ezért Kabay Barnával és Petényi Katalinnal 1980-ban elfogadták a müncheni Tellux Film meghívását. Belső emigrációként Starnbergbe költöztek, itt alapították meg a Starnbergi Alkotóműhelyt.
Nemzetközi kooprodukciókban elsőként a magyar múlt ismeretlen fehér foltjairól készítettek filmeket. Sok ellenállással megküzdve született meg a Jób lázadása c. film, (1982). A filmet beválasztották az Oscar-díjra az öt legjobb idegennyelvű film kategóriájában. Ez a film volt Kabay Barna első produceri munkája.
A keresztény zsidó megbékélés szellemében forgatták az Add tudtul fiaidnak c. majd 2015-ben az Ámos Imre, az apokalipszis festője dokumentumfilmet.
A nyolcvanas évek közepétől megrázó erejű filmeket készítettek a kommunizmus elől menekülő vietnámiakról, a brazil utcagyerekekről, (1989) a szibériai, kazahsztáni munkatáborokba száműzöttekről, a hazátlanokról, fennmaradásukért küzdő kis népekről. Az alkotók munkáját 1994-ben Gyöngyössy Imre hirtelen halála megszakította.
Petényi Katalin és Kabay Barna egy megrendítő In memoriam filmmel emlékeztek Gyöngyössy Imrére. Szőcs Géza írta a filmről: „Ez a remekmű a legközelebbi társak szeretetével, értésével és magabiztosságával emel ki képeket, képsorokat, eseményeket, mozzanatokat Gyöngyössy – és mindhármuk közös – életéből…”
Petényi Katalin és Kabay Barna számára egyetlen lehetőség maradt: folytatták a közös utat, amin eddig jártak. 1995-ben szembesültek a Karib tengeren menekülő kubaiak szenvedésével. Az Exodus (1995) c. filmjükben adtak erről hiteles képet.
Amikor 1988-ban Erdélyben forgattak Ceaucsescu falurombolásáról, a Securitate letartóztatta őket.
A kétezres évek elején elsőként figyelmeztettek a múlttal való szembenézés fontosságára. A Hitvallók és ügynökök (2008-09), Szigorúan ellenőrzött életek (2011-12), Stigma (2013), Fedőneve „Bíboros” (2017), és Fénytörés (2023) c.
filmjeikben dokumentumok alapján mutatták be a kommunista diktatúra pusztító működését és ezzel szemben a belső szabadság, a hit és a hűség erejét, mely sokaknak adott erőt szenvedéseikben.
Dokumentumfilmjeikben rendezőként, forgatókönyvíróként és Kabay Barna producerként elevenítették fel id. Dr. Béres József küzdelmeit, meg nem alkuvó igazságkeresését, aki humanizmusával sokaknak mutatott példát és adott reményt.
A két alkotó röviden így fogalmazta meg ars poeticáját: „A filmkészítés számunkra következetesen vállalt szolgálat. Tudatosan vállaltuk, hogy filmjeinkkel feltárjuk múltunk és jelenünk ismeretlen fehérfoltjait, tovább adjuk nemzeti örökségünket az utánunk jövő generációknak. Hogy konstruktív dialógust folytassunk Kelet és Nyugat, a különböző népek között. Hogy reményt adjunk reménytelenséggel és ellentmondásokkal teli korunkban. Hogy emlékeztessünk a megbékélés, a hit, a szeretet, az ember tiszteletének fontosságára.” (Petényi Katalin és Kabay Barna)
Dr. Várszegi Asztrik
c. püspök, em. pannonhalmi főapát