„Vigyázz a hajamra hóhér,
csak most fésülködtem,
nem akarok kócosan menni
az Úr elébe…”
(Wittner Mára: A halálra ítélt lány)
A Kozma utcai Országos Börtön Kisfogházában két fiatalasszony, Sticker Katalin és Wittner Mária készült a halálra: „Egyszer Kati azt kérdezte tőlem, hogy vajon a mi hajunkat is le fogják-e vágni? Mondtam, hogy nem tudom. Erre azt
felelte, hogy majd mondjuk a hóhérnak, hogy vigyázzon a hajunkra, mert most fésülködtünk…” „Katiról… hallottam, hogy tényleg ezt mondta a hóhérnak…” A Corvin közben barátságot kötött két bátor nő megrendítő történetét Wittner Mária gyakran idézte fel. A siralomházban lefolytatott mellbevágó beszélgetés egyszerre emlékeztetett a kádári megtorló hatalom végtelen cinizmusára és az akasztófa árnyékéban is megőrzött emberi méltóságra.
Wittner Mária és társai perében a hírhedt ’56-os vérbíró, Tutsek Gusztáv első fokon négy halálos ítéletet osztott ki. Wittnerék mintegy hét hónapot töltöttek a halálos zárkában. 1959. február 24-én azután Havrilla Béláné Sticker Katalin, Kóté Sörös József és Tóth József halálos ítéletét a Borbély-tanács másodfokon is helybenhagyta. Wittner Máriáét – valószínűleg fiatal kora miatt – életfogytiglani börtönbüntetésre változtatták. Ahogy Wittner később fogalmazott: „életre ítélték”.
Wittner Mária tizenháromévet ült börtönben. Azok közé az ’56-os fegyveres szabadságharcosok közé tartozott, akiknek a ’63-as kádári amnesztiarendelet sem hozott szabadulást. Sőt, Wittner Mária személyes története alapjaiban cáfolta a kádári konszolidáció mítoszát, miszerint az 1963 után a rendszer „békét kötött az ötvenhatosokkal”. Sorsa arra a hazugságra is rávilágított, hogy éppen azok az egyszerű emberek, munkások, parasztok szenvedtek a legtöbbet, akikre a szocialista rendszer hivatkozott.
Wittner Máriának nem volt könnyű élete. Édesapját nem ismerte, édesanyja dajkaságba adta. Kétéves korában a karmelita rend vette gondozásba, majd a zárda államosítása után állami gondozásba került. Rövid gimnáziumi tanulmányok után volt tanácsi gépírónő, alkalmi munkás és háztartási alkalmazott. 1955-ben született első fiát egyedül nevelte.
1956-ban mindössze 19 éves, amikor a történelem belépett az életébe. A Magyar Rádió ostroma közben csatlakozott a felkelőkhöz és vált élete meghatározó alapélményévé a szabadságért és nemzeti függetlenségért vívott heroikus küzdelem. Előbb a Corvin köziek kötelékében tevékenykedett, majd a Vajdahunyad utcai csoport tagja lett. November 4-én pedig az Üllői úton harcolt a benyomuló szovjet csapatok ellen, míg egy aknaszilánk meg nem sebesítette. A Péterfy Sándor utcai kórházban megműtötték, de gerincéből az utolsó szilánkokat csak évtizedekkel
később operálták ki.
Wittner Mária azok közé tartozott, akik valóban részt vettek a diktatúra lebontásában és életüket kockáztatva vállaltak szerepet a függetlenségért folytatott harcban. Merészsége és vagánysága élete végéig meghatározó karakterjegye maradt. A Kádár rendszerben varrónőként tudott csak elhelyezkedni. Ekkor született második gyermeke. „Ellenforradalmi megbélyegzettsége” és magával hordott sérülése egyre nagyobb terhet rótt rá. A rendszerváltoztatást csalódásokkal fűszerezett eufóriaként élte meg. Aktív szerepet vállalt a magyar közéletben. Következetes antikommunizmusát a Fidesz országgyűlési képviselőjeként (2006- 2014) is képviselte.
Wittner Mária a rendszerváltást követően 1956 egyik legismertebb és legikonikusabb arcává vált. Nemcsak ötvenhatos tevékenysége miatt, hanem azért is, mert tudatosan és elkötelezetten vállalta ötvenhat képviseletét. Személyes hitelességével és a szemtanú elbeszélésének élményszerűségével tudta a forradalom történéseit
továbbadni. Az ő ügye a szabadságharc képviselete volt. Véleményét mindig őszintén, kertelés nélkül kimondta, ami még a vitapartnereiben is tiszteletet keltett.
Nem született hősnek. Hőssé a kommunista diktatúra elleni küzdelem és hazája szeretete emelte.
Földváryné dr. Kiss Réka
a NEB elnöke