„Magyarországnak a trianoni katasztrófa elött megvolt már a maga nagy nemzeti kultúrája, amely a nyugati nemzetek kultúráját megközelítette és a keleti országok kultúráját meghaladta, úgyhogy az utóbbi országokkal szemben kétségtelen művelődési felsőbbségünk volt, ezt kell továbbra is megtartani, és így azt kell biztosítani, hogy Európa keletén a magyar legyen a legműveltebb nemzet. A magyar kultúra nem csupán a legdrágább nemzeti örökség, hanem a kultúra a nemzeti életben szinte mindenható hatalom, amely erősíti, sót válságos idökben megmenti a nemzeti létet, amely előfeltételé a gazdasági megerősödésnek és a politikai felemelkedésnek.” ‐ mondta száz évvel ezelőtt Klebelsberg Kunó, az akkori vallás‐ és közoktatásügyi miniszter.
András Ferenc huszonhárom éves korában, 1965‐ben már a Magyar Televízióba került, 1969‐ben felvették a Színművészeti Főiskolára, ahol 1973‐ban szerzett adásrendezői diplomát. Akkoriban a Televízióban és még inkább a Filmgyárban a filmforgatást legalább egy éves időszak előzte meg, ez alatt az idő alatt az elkészült filmforgatókönyvet a befogadó stúdió véleményezte, majd elfogadta és a költségvetés elfogadása után kezdődött a filmforgatás előkészítésé, szereplő és helyszínek keresésével.
Első játékfilmje az 1976‐ban Bereményi Géza könyve alapján forgatott „Veri az ördög a feleségét” című, melynek 1977‐ben volt hivatalos bemutatója, de vetítették a Veszprémi Tévétalálkozón is. Itt fogadták be a kortárs magyar írók a pálya kezdő filmrendezőt, itt találtak egymásra későbbi alkotótársak. 1979‐ben a Munkácsi Miklós könyvéből készült „Végkiárusítás” című filmje Veszprémben a TV kritikusok díját nyerte el.
Szintén Munkácsi Miklós 1981‐ben megjelent „Kihívás” című regényéből készítette a „Dögkeselyű” című filmjét, az első, melyben a rendező munkatársa lehettem. A közös munkát „A kárókatonák még nem jöttek vissza” című Gion Nándor regényéből készült filmben folytattuk, az előkészítésénél együtt látogattuk meg Szabadkán az írót 1982‐ben. Szintén Gion Nándor regényéből készült 1985‐ben a „Postarablók”.
A kortárs magyar írókkal szinte párhuzamosan dolgozott megfilmesítésre álmodott műveiken, melyekből a kétezres évekig minden évben készült több játékfilmje.
Közismert marosvásárhelyi családról „Testvérek, Kincsesek” címmel készített hármas portréfilmet 2001‐ben, a hetvenes évek óta régi barátjával, Kincses Elemér íróval készült Sütő András: „Hargitai vadászkalandok” című regényéből 2013‐ban a „Vadászmese”, melyben újra segítettem rendezői munkájában. Több évig pályáztunk Kincses „Soha” című önéletrajzi regényéből készítendő játékfilm és televíziós filmsorozat megvalósítására. Azóta napi kapcsolatban vettem részt tervezett és megvalósult munkáiban: „Az ismeretlen Perczel Zita”, „A művész rétegei” ‐ Mezei Gábor belsőépítész, „Démon és Érosz” ‐ Zichy Mihály élete, „In memoriam Gion Nándor”.
Az első Magyar Tudós Társaság tervét kidolgozó Bessenyei György testőrköltőre hivatkozva alapította Széchenyi István a Tudományos Akadémiát. Kulin Ferenc Bessenyei életéről írta „Bessenyei Anna képzelt naplója” című forgatókönyvét, Kölcsey Ferenc életéről a „Bukásunk lesz a vesztetek” című drámája alapján TV filmsorozat tervével pályáztunk. Az 1986‐ban bemutatott „Nagy generáció” és az 1991‐es „Az utolsó nyáron” című filmjeiben a háború utáni, hatvanas évek végére felnőtté váló nemzedék szüleik, nagyszüleik mindennapi viselkedését, szokásait, szórakozását elutasító nemzedékének sorsát bemutató filmjeit barátja, Temesi Ferenc „49/49” című regényéből 2018‐ban írt „Záróra után” tervezett filmjével kívánta trilógiává kerekíteni ‐ lezárni.
Kincses, Kulin, Temesi műveit és ahogy az évekig előkészített, de meg nem valósult Jókai Mór „Szeretve mind a vérpadig” és Szerb Antal „Utas és holdvilág” filmterveit emlegette:
„Ez a hajó is elment…”
Kívánsága szerint nyomtatott forgatókönyveit a Nemzeti Filmarchívumba vittem, ahol tanítványai, filmművészek és érdeklődők tanulmányozhatják, folytathatják szellemi örökségét. Ars poetica‐ja Klebelsberg Kuno szavaival: „A magyar hazát ma elsősorban nem a kard, hanem a kultúra tarthatja meg és teheti ismét naggyá!” „Soha irodalomra és tudományra, kultúrára olyan szent feladat nem várt, mint ma, nemzetünknek ebben a lelki válságában. Megmutatni nemzeti múltunkban, nemzeti géniuszunkban az örök értékeket, ennek révén növelni az önbizalmat, az önbecsülést, figyelmeztetni a nemzeti hibákra, fejleszteni a nemzeti erényeket, saját értékének öntudatára ébreszteni a magyart: ez a szent feladat.”
Több mint hatvanéves életműve, ‐ Szabó Zoltán szavaival ‐ Szellemi Honvédelme méltán emeli András Ferenc filmművészt, a Nemzet Művészét Nemzeti Pantheonunkba, a Magyar Örökségbe.
Bonta Zoltán
filmrendező, kultúrakutató