Készítette és fényképezte: MARTINEK Imre

Életképek a Magyar Örökség 113. díjátadó ünnepségéről

„Az értékek tiszteletére nevelni a család, az iskola és az egyházak a legalkalmasabbak. Az értékek teremtésére pedig a kultúra, azaz a tudomány és a művészet hivatott. (…) A tudást és annak társadalmi felhasználását, alkalmazásának módjait, az erkölcsöt nem lehet genetikailag örökíteni. Ezek az emberi magatartás és cselekvés példáin örökíthetők át nemzedékről-nemzedékre, apáról fiúra, mesterről tanítványra. Ez elsősorban az oktatás feladata. (…) A tudás Európában az egyetlen igazi esélyünk, ez az a nyersanyag, amelyben gazdagok vagyunk, s amely nem véges, mert újratermelhető.”

(Részletek dr. Klinghammer István, a Magyar Örökség díj bírálóbizottsága elnöke ünnepi köszöntőjéből)

Jelen esztendő földanya havának (szeptember) 27. napján tartották meg Budapest IX. kerületében, a Ráday Ház dísztermében az idei második, illetve a rangos elismerés létrehívásának évétől (1995) számított sorrendben 113. alkalommal a Magyar Örökség díjátadó ünnepségét. Ez a díj, mely egyúttal a nemzeti összetartozás érzését is erősíti, a világ magyarságának szellemi becsületrendje. A polgárok szabad akaratából létrejött Magyar Örökség és Európa Egyesület civil intézmény — melynek feladata a magyar értékek felmutatása a jelen számára és megőrzése az utókornak — ezzel a kitüntetéssel több mint negyedszázada a magyarság erkölcsi és szellemi teljesítményét ismeri el.

A legutóbbi díjkiosztón az alábbi személyekre és institúciókra vonatkozó laudációkat hallhattuk: Potápi Árpád János nemzetépítő szolgálata; a Magyar Tudományos Akadémia 200 éves teljesítménye; a nagybányai Teleki Magyar Háznak a magyar kultúráért végzett szolgálata; Szakács Imre László festőművész életműve; Dombóvári János és a Lavotta János Kamarazenekar; Szakály Sándor történészi munkássága, valamint az 1980-ban alapított Solaris együttes / magyar progresszív rock zenekar nemzetközileg is elismert zeneművészete. Munkásságuknak időtálló lenyomata immáron a Magyarság Láthatatlan Szellemi Múzeumában is fellelhető, nevüket pedig az Aranykönyv őrzi.

A kemény két órába sűrített gála nyitányát a Nemzeti ima hozta, a záróakkordokat pedig a Szózat. Mindeközben pedig több vonatkozó kisfilmet is láthattunk, illetve zenei sokféleség fültanúi lehettünk. A Servet csángómagyar zenekar; a nagybányai Balog Brigitta és Kőhidy Máté furulya-énekkettős, s persze a díjazott Lavotta János Kamarazenekar szolgálata révén.

Az ünnepségen elhangzó laudációkat — a díjátadás sorrendjében — az alábbi neves közéleti személyek tolmácsolták: Szentes Csaba Madéfalva polgármestere; Takaró Mihály Széchenyi-díjas irodalmár; Katona Csaba történész (MNL); Sipos Endre festőművész, művészetfilozófus; Szecsődi Ferenc prof.emeritus hegedűművész; Kovács István történész, polonista, költő és műfordító, valamint Böszörményi Gergely MÖ-díjas lemezkiadó, zenei producer, a Magyar Örökség és Európa Egyesület elnöke

A Magyar Örökség és Európa Egyesület, valamint a Magyar Örökség díj fő támogatója az Agrárminisztérium és a Hungarikum Bizottság, kiemelt támogatói pedig Schmitt Pál, Magyarország korábbi köztársasági elnöke, az Állatorvostudományi Egyetem, valamint az ugyancsak Magyar Örökség díjas Vincze László és Fiai Papírmerítő Műhely voltak.

A legközelebbi, összesített sorrendben 114. díjátadó ünnepség kijelölt dátuma 2026. március 21-e lett. Várhatóan a MTA berkeiben.

Fotóink a helyszínen készültek.