Szakács Imre László rendkívül gazdag, sokszínű, szellemmel átitatott festői életművéből és művészeti közéletünkben betöltött szerepéből csak néhány mozzanatot emelek ki.
Mint tudjuk: a XIX. és XX. század alkotójának nincs könnyű feladata, ha az európai és nemzeti művészet hagyományait, s az avantgárd művészet eredményeit kívánja stílusában egyesíteni. Az alapkérdés így hangzik: vizuális szimbólumokkal, formai kompozíciós megoldásokkal miképpen lehet jelenvaló létünk drámai változásait, eseményeit megragadni? A válasz egyszerű: úgy lehet, ahogyan Szakács Imre László teszi.
Sokan értékelték pozitívan a kortársak közül festészetét: Mucsi András, Vasadi Péter, Hann Ferenc, Schenk Lea, Wéhner Tibor, Feledy Balázs, Jókai Anna, Török Csaba.
Festészetének néhány jellemvonása:
- Szakács Imre László szellemvonalakat, szellemvonal-szövedéket fest. Érdemes az ecsetvonásai útján elindulni.
- Képei mind a hat irányban nyitottak: előre- hátra, jobbra- balra, felfelé- lefelé. Egy hetedik irány is létezik festészetében, mely a régi Szentendrei Művésztelep öreg fáinak, szimbolikus formáinak mélyére vezet bennünket. Ez a felröppenő madarak szellemútja.
- A teljes színskálát alkalmazza. A sötét hideg liláktól a ragyogó meleg arany felületekig tart a sor. Egy-egy képéről tragédia, szomorúság, neuralgikus feszültség sugárzik; másokon pedig diadalmas- örömteli felszabadultság.
- Képein felmerülnek a lét és nemlét kérdései, a sötétség útvesztői, kötéltáncos jelenvaló létünk pillanatai, hosszan elnyúló kedélyállapotunk téri alakzatai: mind ez fegyelmezett vonal és színhangzásokkal realizálódik. Vaskosan konkrét szimbólumok variációival találkozunk. Permanens félelmeink is formát öltenek.
Mintha az egyetemes létet szorongatná valami.
Az alkotó által használt egyetemes szimbólumokat érdemes felsorolni: totemállatok, madarak, őstojás, madárfészek, ősfa, világtengely, kapuk, ablakok, angyal, kavicsok, sziklák stb.
Képei szólnak a beavatásról, a megtisztulásról, a misztikus tudáshoz való eljutásról, az életből a halálba való átlépésből, a visszatérésről, a ködképekről és a láthatatlanná válás folyamatáról, a fények és színek kapcsolatáról, a lélekmadár égbeszállásáról, a levegő és a tűz egyesüléséről, s még folytathatnám a felsorolást.
Művei csodálói közül érdemes Jókai Anna írónőt idézni: Szakács Imre László egy-egy képén láthatóvá válik a megtermékenyítés szakrális pillanata, ahogy a szellem az anyagba, a húsba behatol védelemért.
Szakács Imre László – bár megtehetné- nem zárkózik be művészete elefántcsonttornyába.
Éppen ellenkezőleg. Vezető szerepet vállalt nemcsak a szentendrei régi művésztelep megmentéséért, felújításáért, új életre keltéséért; hanem szilárd nemzetközi kapcsolatot teremtett európai, s Európán túli művésztelepekkel.
1999-től a Szentendrei Régi Művésztelep Kulturális Egyesület elnöke. 2005- től az Európai Művésztelepek Szövetségének alelnöke. 2015-tol a Magyar Festészet Napja Alapítvány nemzetközi kapcsolatok referense.
Önálló kiállításai voltak: a hazaiakon túl: Hamburgban, Zágrábban, Nagyváradon, Marosvásárhelyen, Nagybányán, Gyergyószentmiklóson, Kolozsvárott, Havannában, Weimarban Nicosiában, Bersenbrückben, Wertheimben, Santa Clara-n…..
Itthon és külföldön csoportos kiállítások rendszeres résztvevője, s cserekiállítások megszervezője. A Berekfürdői Nagykun Nemzetközi Művésztelep vezetője.
Tóth Antal művészettörténész sorait idézve: Szakács Imre László jócskán fölé ugorva a magyar művészeti közéletnek, nemzetközi porondra emelte, európai viszonylatokba tornázta fel a Szentendrei Régi Muvésztelepet, akkreditálta azt Európai Művésztelepek Szövetségébe (S itt nem pusztán a megszüntetés kivédésérol eshet szó, hanem újjászülető megmentéséről.). Szentendre Város Önkormányzata PRO URBE emlékérmet adományozott számára 2009-ben.
De, ami mindenképpen méltóvá teszi számára az eddig felsoroltak mellett az elismerést, azt a szakrális festészet megújításáért tett lépései indokolják. Szinte lehetetlenre vállalkozott, amikor Jézustól kapott imánkat képi formába öntötte. A MIATYÁNK című képsorozat nem véletlenül aratott nagy tetszést nemcsak a hívok soraiban. 2025: Szent Év, amely a „Remény zarándokai” -nak éve. Jelenvaló létünk a békére áhítozás vágyával telített. Az ima vizuális nyelvre való lefordítására csak olyan festő-gondolkozó vállalkozhat, aki az egyetemes és keresztény szimbólumokat egyéni stílusban, a modern festészet képi kifejezési eszközeivel képes kivetíteni. Különös vizuális zeneiség sugárzik ezekből a kompozíciókból. A kép és a szó, a kép és az ige egysége tisztán érvényesül.
Szakács Imre László méltó az elismerésre: Életműve: Magyar Örökség.
Sipos Endre
művészetfilozófus