„Egy fecske nem csinál nyarat …” mondja a magyar közmondás, ám bőven találunk erre ellenpéldát, mint az általam oly mélyen tisztelt és nagyra becsült Dombóvári János életpályája bizonyítja.
Miskolcon született 1952-ben, zenei tanulmányait testvéreihez hasonlóan Szerencsen kezdte. Felsőfokú iskoláit Egerben elvégezve, ebben a városban kezdte meg hegedűtanári hivatását. Nem csupán tanított, hanem kamaramuzsikusként vagy szólistaként hegedült, brácsázott, vonósnégyes tagjaként mutatta meg zenei tehetségét. 38 évvel ezelőtt, 1987- ben költözött
családjával együtt Sátoraljaújhelyre, ebbe a zempléni határmenti kisvárosba, hogy megkezdje áldásos tevékenységét, amely a város zenei életét olyan magasságokba repítette, amiről sokan álmodni sem mertek. Dombóvári János a helyi zeneiskola igazgatója lett.
Sátoraljaújhely 260 kilométerre fekszik Budapesttől, ám ez a valóságban sokkal többnek látszik. A vidéki muzsikusoknak mindig többet, ötször-tízszer annyit kell bizonyítaniuk, hogy a fővárosba is eljusson a hírük. A frissen kinevezett zeneiskolai igazgató hatalmas elánnal vetette bele magát a munkába, folyamatosan kereste azokat a lehetőségeket, ahol kitűnhetett a környezetéből. Először is névadót keresett az iskolának, egy olyan személyiséget, akinek munkássága követendő példaként szolgálhat tanárok és diákok számára egyaránt. Így fedezte fel a Tállyán eltemetett Lavotta Jánost, a XIX. századi magyar romantikus verbunkos zene egyik megteremtőjét és vezéralakját. Később már Lavotta kutatóként fedezte fel, hogy iskolájának névadója annak idején milyen jelentős zenepedagógiai munkát végzett.
A megalakulásának 35. évébe lépett Lavotta János Kamarazenekar az amatőr muzsikálás több évtizedes sátoraljaújhelyi hagyományát folytatva jött létre 1990-ben. Tagjai hangszeres tanárok, magas osztályú növendékek, valamint zenei pályán tanuló diákok, hallgatók Zemplén térségéből. Két évtizede pedig felvidéki (Nagykapos, Nagymihály), kárpátaljai (Ungvár, Munkács, Beregszász) vonósokkal egészült ki a kamarazenekar, melynek megalapítása óta művészeti vezetője, koncertmestere: Dombóvári János.
Az azóta eltelt három és fél évtized alatt együttesével idehaza és külföldön több mint 2000 koncertet adtak. Jelentős kortárs zeneszerzők ajánlották műveiket zenekarának. Jómagam több alkalommal hívtam meg együttesét az általam létrehozott „A magyar hegedű ünnepe” rendezvénysorozatra, ahol mindig magas művészi színvonalról tettek tanúbizonyságot. A hangversenyek sikeréhez hozzájárult az együttes csellistájának, Fehérné Sulyok Éva gondolatgazdag, kompetens zenei ismertetője, valamint a zenekar tagjainak a történelmi muzsikához illő korhű öltözéke is.
A Lavotta János Kamarazenekar MAGYAR VERBUNKOS ZENE címmel 1995-2025 között elkészített tizenöt CD-felvétele konferenciákon is bemutatott, a magyar zenetudomány által számon tartott, a NKA Zeneművészeti Kollégiuma támogatásával is megjelent kiadványok. A Megyei Értéktárban is szereplő Lavotta János Kamarazenekar a Magyar Verbunkos Zene-sorozatával, a klasszikus verbunkos stílusnak, mint magyar zenei örökségnek bő három évtizede egyik leghűségesebb ápolója, népszerűsítője a Kárpát-medencében.
Az együttesnek 2003-ban Sátoraljaújhely Város Önkormányzata PRO URBE-díjat adományozott. Borsod-Abaúj Zemplén Vármegye Közgyűlése a 25 éves Lavotta János
Kamarazenekar magas színvonalú művészi munkáját, zenei közművelődési tevékenységét 2015-ben ALKOTÓI DÍJ odaítélésével ismerte el.
Felbecsülhetetlen kincs az együttes vezetőjének kutatásai során felfedezett magyar verbunkos zene CD-ken való megörökítése. Fáradhatatlan munkássága eredményeként könyvek, zenei írások jelennek meg tollából. Rendszeresen szervez zenetörténeti konferenciákat, melyen a hazai és nemzetközi zenetudósok színe-java vesz részt. Dombóvári Jánosnak az egri éveit (1971-1987) is ide számítva, elmúlt mintegy fél évszázad során a nemzet szolgálatában, az ország zenekultúrája fejlődésének elősegítésében, a térség alapfokú művészetoktatásának megszervezésében vitt vezető szerepe, az egyetemes emberi értékek gyarapításában végzett kimagasló, példamutató tevékenységét szinte végig kísérte közéleti szerepvállalása. Munkájának elismeréseként a Magyar Ezüst Érdemkereszt (2018) viselője, a Magyar Művészeti Akadémia Életút-díjasa (2022), a Magyar Kultúra Lovagja (2024).
Az iskolateremtő pedagógus, muzsikus, kutató, zenekaralapító Dombóvári János sokszor idézi az ősi kínai mondást: „Aki a holnapra gondol, gabonát vet, aki évtizedekre, az fát ültet, s aki évszázadokra, az iskolát alapít.”
Sátoraljaújhelyért és egész Zemplénért, a verbunkos zene megismertetéséért végzett állhatatos, több évtizedes munkája pótolhatatlan értéket jelent egész Magyarország számára. A Magyar Örökség kitüntető cím méltó megkoronázása az együttes és alapítója elhivatott művészi munkásságának.
Szecsődi Ferenc
professzor emeritus, hegedűművész