A Fornèt de la Quehardière francia nemesi származású, hugenotta család. 1686 körül telepedtek le a Felvidéken. Leszármazottjaik három generáción át jeles evangélikus lelkészek voltak. Az első címerük jelmondata, mely minden családtag szellemiségét a mai napig tükrözi: „Manus haec inimica tyrannis”, magyarul: „Ez a kéz a zsarnokok ellensége”.
Híressé vált tagjuk Fornet Kornél Strázsán született 1818-ban. 1843-tól mérnök, önként állt katonának és Klapka tábornok parancsnoksága alatt részt vett a téli hadjáratban, Buda ostrománál érdemrendet kapott, őrnagyi rangban megalakította Máramaros megyében a IV. utász zászlóaljat. Prágay János alezredessel 1849 decemberében Amerika földjére lépett, összeállították az első külföldön megjelenő könyvet a szabadságharcról. A magyar nemzet nevében címmel kiáltványt adtak ki. Kormányengedéllyel pénzverőintézetet alapítottak. Rossz körülmények között élő katonatársaikat támogatták. Fornet elismerésnek örvendett az amerikaiaknál: az országos központi gazdasági egyesületnek igazgató választmányi tagja, az állami történelmi társulatnak pedig dísztagja volt. 1860-ban kerülete képviselőként küldte a törvényhozásba. Lincoln elnökké választásakor nevük egy szavazócédulán szerepelt. Az amerikai polgárháborúban Frémont tábornok mellett harcolt, Halleck tábornok megbízására ezredesi rangban megszervezte a New Jersey-i 22. önkéntes gyalogezredet. A magyar amnesztiarendelet után hazatért. Vácon érte a halál 1894-ben.
A Fornet család egy négy generációból álló orvos dinasztiát is adott a hazának. Fornet Kornél fia, Fornet Elemér 1863-ban született Tokajban. A párizsi orvosi karon Charcotnál tanult, majd a Kolozsvári Egyetem Belklinikáján tanársegéd, utána Marienbadban fürdőorvos volt haláláig. Belgyógyászként, illetve nőgyógyászként praktizált, a betegségeket elméleti szinten is kutatta. Az egyes gyógyforrások ásványianyag összetétele, a forrásvizek indikációi, kontraindikációi foglalkoztatták.
Fornet Béla 1890-ben született Párizsban, Budapesten szerzett orvosdoktori oklevelet. A Korányi Klinikán, ezt követően a Bálint Klinikán dolgozott, s közben Budapesten magántanári képesítést szerzett. 1930-ban a Debreceni Belklinika vezetője és a Debreceni
Ápoló- és Védőnőképző Intézet igazgatója volt. A klinikáján röntgen laboratóriumot szervezett és rutinvizsgálattá tette az EKG-t. Szívügyének tekintette az orvostanhallgatók
oktatását, felkészültsége, közvetlensége és kiváló előadásmódja mindenki számára élményt jelentett. A kutatást sohasem tekintette öncélúnak, azt vallotta, annak mindig a
beteg érdekét kell szolgálnia. Tudományos munkája középpontjában az allergológia és gasztroenterológia állt, melyhez a hepatológia és az endokrinológia is kapcsolódott. Több
nyelven publikált, tanulmányaival nemzetközi elismertségnek örvendhetett. Az 1940-ben kiadott A belgyógyászat alapvonalai című tankönyve hiánypótló volt.
A Wiener Archiv für Innere Medizin szerkesztőbizottság tagja, a Magyar Belorvosok Egyesületének, majd a Debreceni Orvosegyesület elnöke. A II. világháború alatt francia hadifoglyokat bújtatott a klinikán. 1944-ben öt személyt mentett ki a miskolci gettóból, a hortobágyi kitelepítetteket pedig kitalált ürüggyel, hamis diagnózissal mentette a klinikán. A nyilasterror elől Budára menekült, majd visszatért Debrecenbe, ahol a Debreceni Egyetem rektora volt. A Belgyógyászati Klinikán egy jól szervezett, igényes, magas szintű, országos és nemzetközi ismertségű iskolát teremtett. Közel négy évtizeden át oktatta az orvosok generációit, irányította a betegellátást és a tudományos munkát.
Fontosnak tartotta, hogy az orvosok érdeklődése és felkészültsége ne csak egy szűk területre korlátozódjék, hanem holisztikus szemlélettel a tudomány egészének fejlődését követve közelítsék meg a betegek problémáit. „Salus aegroti suprema lex esto”, „A beteg érdeke a legfőbb törvény” – vallotta. A Debreceni Orvostudományi Egyetem 1993-ban Fornet Béla emlékérmet alapított, 2012-ben pedig az I. számú Belgyógyászati Klinika főbejárata előtt felavatták mellszobrát. Egyéniségét a Pátzay Pál által alkotott érem körirata tömören foglalja össze: „Humanitás, Éleslátás, Kritikai Készség, Pontosság és Igényesség Harmonikus Egysége”.
Fornet professzor egyetlen fia, Fornet László. Orvosi és jogi tanulmányait Budapesten és Debrecenben folytatta. A II. világháború idején, a doni katasztrófánál is orvosként szolgált, ahonnan hadirokkantként tért haza. 1949-ben, a Czebe Valér-féle koncepciós perben kötél általi halálra ítélték. Édesapja jelezte kollégáinak, hogy másnap nem tud részt venni a reggeli megbeszélésen, mert Budapestre kell utaznia. Később mikor visszatért elmondta, hogy a fiától búcsúzott kivégzése előtt, akire nagyon büszke. Neve szerepel a Petőfi híd melletti park emlékművén, emlékét kopjafája is őrzi a Rákoskeresztúri Új Köztemető Nemzeti Gyászparkjában.
Fornet László két fiúgyermeket hagyott maga után: Bélát és Lászlót. Idősebb fia Fornet Béla József 1968-ban végzett a SOTE-n általános orvosként. Radiológusi pályafutását a SOTE Radiológiai Klinikán kezdte, majd a Fővárosi István Kórház és a Haynal Imre Egyetem Radiológiai Klinikájának vezetője volt. 1980 és 1985 között a Jáhn Ferenc Délpesti Kórház Izotóp Osztály osztályvezető főorvosa. Hazánkban elsőként ő foglalkozott az MR vizsgálatokkal. Ösztöndíjjal egy évet töltött a Massachusetts General Hospitalban. 2007-től a Miskolci Egyetem Egészségügyi Főiskolai Kar tanára, professzor emeritusa. 22 éven keresztül a Magyar Radiológusok Társasága főtitkára és elnöke. Sokat tett a nemzetközi és a határon túli magyar radiológus kapcsolatok ápolásáért és támogatásáért. Nemzetközi radiológus társaságok tiszteletbeli tagja, melyek emlékéremmel ismerték el munkásságát.
A Francia Köztársaság 2011-ben az Ordre des Palmes académiques kitüntetés tiszti fokozatát adományozta neki a francia-magyar radiológus kapcsolat megalapításáért és az
együttműködésben vállalt szerepéért Az ismertetett életutak azt bizonyítják, hogy a francia nemesi származású, magyarrá lett Fornet család „mindenik tagja bámulatos eredménnyel küzdötte fel magát, mindenik hazán kívül is tett a hazáért. Életükkel és működésükkel hírt, nevet, becsülést szereztek még ellenségeink előtt is a magyar névnek.” A család minden tagjára jellemző a mélységes humánum, áldozatvállalás a közjó szolgálatában. Ezek alapján méltók a Magyar Örökség díjra.
Prof. Dr. Paragh György