Az 1980-ban alapított SOLARIS együttes egy magyar progresszív rock zenekar, amely meghódította a világot.
De mielőtt tovább mennénk álljunk meg egy szóra és definiáljuk, hogy mi is az a progresszív rock.
A progresszív rock a rockzene egyik válfaja, mely az 1960-as évek második felében alakult ki és kiemelkedő népszerűsége az 1970-es évek végéig tartott, de persze ma is vannak virtuóz művelői.
A progresszív rockot játszó zenészek elutasítják a popzene korlátait. Műveiket (amelyek kifinomultsága gyakran a klasszikus zenével vetekszik és rendszeresen kortárs zeneként aposztrofálják) figyelmes hallgatásra szánják. Gyakran építenek zenéjükbe folk, jazz, avantgard, régizenei és klasszikus zenei elemeket. A lemezek borítói magas színvonalú művészi alkotások, ú.n. concept albumok készülnek, melyek mély tartalmú témáit a mitológiából, a Bibliából, a történelemből, irodalomból, költészetből, a társadalmi problémákból merítik.
A progresszív rockra j ellemző a virtuóz előadásmód, bonyolult ritmusstruktúrák, váratlan tempóváltások, hosszú kompozíciók és szólók, változatos hangszerelés: megjelenik a fuvola, hárfa, hegedű, cselló, rézfúvós hangszerek, csembaló, szitár, mellotron, moog, hammond orgona, vagy épp a stúdióban alkalmazott effektek széles tárháza. Szóval a klasszikus szerzőkhöz hasonlóan zenéjüket a tudatos elmélyülésre hajlandó hallgatóknak szánják.
A hazai ilyen együttesek közül érdemes megemlíteni a V73, a Color, a Panta Rhei, az East, a Syrius és az After Cring nevét.
A Solaris együttes indulása és kezdeti korszaka olyan volt, mint sok más zenekaré – iskolai barátok összejönnek és azt mondják: csináljunk zenekart.
Cziglán István gitáros kereste meg Erdész Róbert billentyűst, hogy nevezzenek be a Pesti Műsor tehetségkutató versenyére. Nevük sem volt még, de tisztelgésük a science fiction és Stanislav Lem klasszikus műve iránt egyértelművé tette választásukat. Első szerzeményük is Solaris címet viselt, amivel tovább jutottak a versenyben. A következő fordulóban már 20 percet kellett játszani, és a közben öt főre bővült zenekar (Kollár Attila fuvola, Seres Attila basszusgitár, Tóth Vilmos dob) lelkesen komponált és próbált. A legendás Metró Klubban tartott középdöntőn is túljutottak, és így a híres-hírhedt Budai Ifjúsági Parkban (ma a Várbazár van ott) tartott döntőn fellépésre, koncertfelvételre és kislemez kiadásra nyílt lehetőségük. Az ott elhangzott zenei anyag képezi a később világhírűvé vált 1984-ben kiadott első nagylemezük gerincét, amely Ray Bradbury Marsbéli krónikák című klasszikus kisregényének zenei víziója.
A kislemez után általában jöhetett a nagylemez. De nem a Solaris esetében. Az egyetlen hazai kiadó, a Hungaroton Fura Urának eszébe sem jutott kiadni egy ének nélküli albumot. (A Sanzonbizottságnak biztos az is gyanús volt, ha egy zenekar nem énekelt. Mit akarnak ezzel üzenni. Gyanús!) Pedig a kislemez megjelenését követő években ugyan számtalan tagcsere történt, de ekkor már másfél órás saját szerzeményekkel koncerteztek és turnéztak fesztiválokon és egyetemi klubokban (KEK, Közgáz, FMH). Közben váratlanul óriás rendezvények meghívott előadói lettek: Lengyelországban turné, Budapest Sportcsarnok 10000-es közönséggel, prágai sportcsarnok, ahol Amanda Lear (diszkókirály vagy királynő?) volt a fő műsorszám. Vajon kinek a rémálomszerű ötlete volt egy színpadra, egy műsorba tenni őket?
A tagok változása kapcsán meg kell említeni három további meghatározó zenészt: Kisszabó Gábor basszusgitárost, Bogdán Csaba gitárost, és Raus Ferenc dobost, akik nem tudták kivárni a nagylemez megjelenését. Kiléptek és megalapították az Első emelet pop-zenekart. Velük tartott Tereh István, aki a Solaris együttes első és azóta is tartó örökös menedzsere.
Cziglán (Cigi) azonban nem tágított instrumentális zenei terveitől és addig járt a Fura Úr nyakára, mígnem 1984 májusában a Hungaroton mégis kiadta a Marsbéli krónikák hanglemezt, melyen Gömör László dobos és Pócs Tamás basszusgitáros lépett a tagok sorába. Minden bizonnyal megbánták, mert nem fogyott „csak” 50.000 db. Jött is a panaszáradat: soha többet ilyen gyenge kereskedelmi hasznot hozó instrumentális lemezt. (Csöndesen jegyzem meg, hogy ma a popzenei műfajban 2500 db lemez eladása már aranylemezt jelent.) Ezzel tulajdonképpen el is dőlt, hogy a szocialista tervgazdaság viszonyai közt a Solarisnak nem lehet több lemeze. A zenészek viszont zenélni szerettek volna, így a tagok összeálltak Vincze Lillával, és megalapították a Napoleon Boulevardot. Na velük elégedett volt a Fura Úr, mert a N.B. több mint 1,3 milliós lemezeladást produkált.
Szerencsére a japán King Records szakemberei sokkal jobban ismerték és értették a progresszív zene lényegét és értékét, mint a hazai megmondó emberek és 1990-ben megvásárolták négy magyar világszínvonalú album CD kiadásának jogát (bizonyos időre és darabszámra). Így került a zenei világ látókörébe a Solaris és a Syrius egy-egy, és az East két CD-je. Innen eredeztethető a Solaris világsikere és elismertsége. Mert a japánok kitűnő munkát végeztek és szinte minden országba eljuttatták a CD-ket.
1995-ben egy amerikai kiadó és koncertszervező meghívta a Solarist egy két napos fesztiválra Los Angelesbe, ahol a világ hat sarkából meghívott zenekarok között a magyar SOLARIS volt a főműsorszám! A mintegy 20-25 országból érkezett 1500 fős közönség nem bírta türelmesen végigvárni a hosszabb kompozíciókat és álló ovációval ünnepelte a zenekart. Még a fesztivál ideje alatt meghívták őket a Rio Art Rock Fesztiválra, majd következett többször Mexikó és az USA. Számtalan újságcikk és internetes kritika jelent meg a zenekarról világszerte, és szinte mindenhol csak szuperlatívuszokkal illetik zenéjüket. A Solaris science fiction ihletésű zenéje 35 éve etalon lett. Az új prog- rock zenekarokat általában a 70-es évek legnagyobbjaihoz hasonlítják: Pink Floyd, King Crimson, Yes, Genesis, Emerson, Lake and Palmer, Jethro Tull – nos ebbe sorba lépett be a Solaris. Akárhol zenélnek, vagy akár csak beszélnek róluk, mindig jó magyarnak lenni. A Solaris nemzetközileg is elismert zeneművészetével Magyarország jó hírét viszi el a világba.
Sajnos két zenésztársukat már elveszítettük, de álljon itt a 100-tagú Solaris egykori és mai tagjainak névsora: Bogdán Csaba, Cziglán István, Erdész Róbert, Gömör László, Kisszabó Gábor, Kollár Attila, Pócs Tamás, Raus Ferenc, Seres Attila, Tóth Vilmos – és a manager Tereh István.
Böszörményi Gergely zenei producer