Vannak életre szóló találkozások. Szabados Györggyel az 1970-es évek végén ismerkedtem meg, a jazzklub vezetőjeként fellépésre hívtam Debrecenbe. Kapcsolatunk idővel szorosabbá vált, találkoztunk, írtam róla hazai és külföldi lapokba. Sokat beszélgettünk a magyar kultúráról, történelemről, politikáról, az elnyomottságról, az ő kiszorított helyzetéről, 1990 táján a rendszerváltoztatásról, Magyarország esélyeiről. Lenyűgözött gondolkodásmódjának tágassága és mélysége. Egyszerre volt muzsikus és a szellem embere.
Budapesten született 1939-ben, de lakhelyéül utóbb a Dunakanyart, Nagymarost választotta. Zongorázni magánúton tanult, művészi kibontakozásának egzisztenciális feltételeit orvosként teremtette meg. Már fiatalon kötetlen, szabad zenét játszott, amely szokatlan harmóniai és ritmikai megoldásaival párhuzamot mutatott az amerikai jazz avantgárd kísérleteivel. Felszabadítóan hatott rá az afro-amerikai zene improvizációs technikája, ihlető forrásnak azonban a magyar népzenét, a népi éneklést tekintette. Kapcsolatot talált a két zenei világ között: a XX. századi ritmusérzetet a parlando-rubato előadásmód kiegyenlítő aszimmetriájával ötvözte. A népdalok kozmikus világképe, metaforikus fogalmazásmódja egyedi művészetté formálódott játékában.
Azt vallotta, hogy a természetes zeneiség és alkotókészség minden ember veleszületett adottsága. Felfogásában a szabad zenélés olyan gyakorlat, amely a készen kapott, mechanikus reprodukálást igénylő előadásmód helyébe
a nyitottságot, a spontaneitás teremtő erejét állítja. A jazzhez is a szabadság és a kreativitás vonzotta, mégsem jazz-zenésznek, hanem muzsikusnak, zeneszerzőnek tartotta magát – jelzők nélkül.
Iskolateremtő személyiség volt, elképzeléseit a köréje gyűlt, szellemisége hatása alá került fiatalokkal valósította meg. A Kassák Klub, majd a Szabad Zene Nyilvánossága kör, az ironikus elnevezésű MAKUZ (Magyar Királyi Udvari
Zenekar) a szabad zenekari játék műhelye lett Magyarországon. Elhivatottsága, emelkedett tartása, nagy hatású koncertjei révén neve fogalommá vált az 1980-as években. Muzsikálása az amerikai avantgárd jazz vezető képviselőivel reveleációként hatott. Megnyílt előtte a külföld, rangos fesztiválokra kapott meghívást. Európában a modern improvizatív zene meghatározó képviselőjeként tartották számon.
Itthon évekig zárva maradtak előtt a hivatalos lehetőségek. Kis klubokban, a Rádió vidéki jazzfesztiváljain jutott fellépésekhez. Ám mégoly szilárd falon is támadhat repedés: 1983-ben Liszt-díjjal tüntették ki. A vele sokáig ambivalensen viselkedő magyar jazztársadalom 2001-ben a Magyar Jazz Szövetség Szabó Gábor-életműdíjával fogadta be. Új idők új szeleként 2004-ben megkapta a Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztjét. A Kossuth-díj későn érte: 2011-ben, halála előtt három hónappal vehette át.
Szabados György életműve, a magyar zenei hagyományokhoz hangsúlyosan kötődő, besorolhatatlan zenéje önálló égitest kultúránk horizontján. Az esküvő címmel 1975-ben megjelent bemutatkozó lemeze a Bartók és Kodály által
egyetemes szintre emelt magyar zeneiség, a jazzimprovizáció és a kortárs kompozíciós eszközök úttörő szintézise. Zenei kiteljesedésének állomásait olyan jelentéses című művek jelzik, mint az Adyton, a Szabraxtondos, A szarvassá
vált fiak, a Homoki zene, A szent fönixmadár dürrögései, az Elfelejtett énekek, a Jelenés, Az idő múlása, a Készülődés a csatára, a Boldogasszony földje. De írt filmzenét, vonószenekari darabot, históriás éneket 1956 emlékére, kantátát
Babits Mihály verseire, komponált balettet Markó Iván felkérésére, táncoperát Nagy József koreográfus franciaországi társulatának, amelyet több nyugati városban bemutattak – Magyarországon nem.
Szabados a szellem embereként, gondolkodóként a hangzó világon kívül is kereste az önkifejezés lehetőségeit. Zenei írásai 1990-ben, tanulmányai 2008-ban, versei 2011-ben, beszélgetései 2015-ben önálló kötetekben láttak
napvilágot. A szerző-előadó személyéhez kötődő improvizatív zene esetében nyitott kérdés a művek sorsa. A válaszokat az idő érleli: muzsikustársai és fiatalok rendre életre keltik szerzeményeit, a Magyar Művészeti Akadémia nemzetközi konferenciával és tanulmánykötettel járult hozzá munkássága feldolgozásához; és méltó emléket állított neki Medgyesi Gabriella „Csak az ének” című költői portréfilmje. Egyedülálló kezdeményezés a The World of György Szabados honlap, amely egy német tisztelője gondozásában, alkotótársai és barátai áldozatos gyűjtőmunkájával a teljes hagyatékot tette közkinccsé. E jeles napon nem kívánhatunk mást, mint hogy a vállalkozás német földről idővel hazai intézmény fenntartásába kerüljön át. Az életmű tárháza akkor válik majd jogi értelemben is a magyar örökség részévé.
Turi Gábor – zenei szakíró