Ami az Országgyűlési Könyvtárat a Magyar Örökség Díj odaítélésére méltóvá teszi, az a magyar nemzet érdekében végzett szolgálata. Nem pusztán „szolgáltatásra” gondolunk itt, mert az alatt valamely aktuális igényekre adott választ, azok kielégítését értjük. Nem is csupán a több mint másfél évszázados hagyományaira a „szolgáltatásnak”. A nemzet szolgálata többet, mást jelent: a magyarság közösségéért és jövőjéért végzett áldozatos munkát.
Az Országgyűlési Könyvtár több szempontból is kitűnik a megannyi színvonalas, a közművelődést és tudományt támogató közgyűjteményünk köréből. A hétköznapi ember legelső benyomása abból származik, hogy a könyvtár a
gyönyörű Országházban található, amely nemcsak a legszebb könyvtárépület, de sajátosan korábban rendőri, most országgyűlési őri ellenőrzés után közelíthető meg. Elnevezése és elhelyezése is jelzi, a magyar törvényhozás könyvtáraként kell felfognunk, ám messze más, mint pusztán a képviselők munkahelyi olvasóterme.
A nemzet szolgálatának első és legszebb dimenziója a törvényhozás szolgálata, hiszen a törvényhozó hatalom a (nép)szuverenitás letéteményese. Így az Országgyűlés funkciója a népakarat kinyilvánítása alkotmányozással és jogalkotással, a közösségünk együttélésére ható szabályok megalkotásával. Milyen sokat mondó, hogy már a reformkor fiatal képviselői igényelték könyvtár létrehozását, hiszen munkájukat nem pusztán érdekek képviseletének tekintették, de ahhoz kellő tudást is igényeltek. A kiegyezést követően létrejött képviselőházi könyvtár számára az
új Országház épülete 1902-ben adott otthont. Steindl Imre terveiben és alkotásában 50-60 ezer kötetre rúgó könyvtárhelyiséget találunk, olvasó-, társalgó-teremmel és írószobával, egy könyvtárnokkal és két könyvtársegéddel. A képviselők számára az egyre szakmaibb jogalkotáshoz szükséges tudásbázist nyújtotta a könyvtár, de nemcsak azt: a művelődés kontextusában kiteljesedő társalgási helyet is. Mintegy ötven évvel később formálisan minisztériumi irányítás alá került a könyvtár, amely nyitott a nagyközönség felé, dehát a „külsős” olvasók száma már régóta jócskán meghaladta a képviselői felhasználókét.
Mert a magyar tudós és érdeklődő közönség hamar rájött, hogy a Könyvtár gyűjteménye nemcsak a törvényalkotó honatyák számára rejt hatalmas értékeket. Az Országgyűlés munkájával kapcsolatban „mindent”, az állam- és jogtudomány, a politikatudomány és a történelem területén pedig „szinte mindent” gyűjtő könyvtár az egyetemek, kutatók számára megkerülhetetlenné vált; azzal együtt, vagy éppen azért, mert innen kölcsönözni nem lehet – tehát a könyvtár állománya elvileg mindig elérhető. A ma már mintegy 600 ezer kötetre rúgó állománya az első évtizedekben gyorsan gyarapodott, olyan nagyszerű felajánlásokkal és gyűjteményekkel, mint pl. a Ghyczy Ignác, Pulszky Ágost, Moór Gyula és Somló Bódog nevéhez köthetők. Speciális értéket képvisel a középkori darabokat is tartalmazó muzeális gyűjtemény, vagy az ENSZ letéti gyűjtemény. A „jogi szakkönyvtár” ezzel a könyvekre, folyóiratokra, fotókra, újabban digitális adatbázisokra is kiterjedő állományával a hazai és nemzetközi kutatókat, a tudós közösség világszínvonalú teljesítményét egyszerre szolgálja.
Ez a „könyvtár, ami összeköt” a nemzeti közösség szolgálatát tudatosan vállalja fel. Ennek szeretetreméltó eseményei a Kárpát-medencei könyvtárosok számára hirdetett ösztöndíjprogram, a Kárpát-medencei történelemtanárok továbbképzésének vagy a magyar könyvtárosok világtalálkozójának szervezésében való részvétel, amelyekkel közelebb hozza a hazai és határon túli szakembereket. A könyvtár élő kapcsolatot ápol a felsőoktatással, a könyvtári szolgáltatásokon túl egyetemi kurzusok, programok befogadásával. Ezek a Könyvtárunkhoz kötődő közösségek azt a szolgálatot tapasztalhatják meg, amely a magyar nyelvű tudományért és annak határokon átívelő gondozásáért nyilvánul meg.
A Könyvtár mindezen tevékenységeivel a jövőt is szolgálja. A jövő generációiért felelős, megalapozott törvényhozás, a határon túli közösségek megmaradása és sikere, az állam- és jogtudományok nemzetközi színvonala: értékmentés a jövőbe. A könyvtárépület (Országház) egy évtizede történt megújulása mellett tartalmi értelemben is modern könyvtárnak ad otthont. Egyebek között a teljes katalógus és több millió oldal digitalizációja, online szolgáltatások nyújtása (Magyar Jogi Portál) és a modern igazgatási-szervezeti megoldások teszik „jövő-biztossá”.
Magyar Örökség díjra olyan szervezetet illik jelölni, amelynek hiányában a magyarság és a kulturális közösség lényegesen szegényebb lenne. Az Országgyűlési Könyvtár esetében ez a hiány olyan súlyos következményekkel járna,
hogy jobb, ha el sem képzeljük.
Dr. Smuk Péter
alkotmányjogász, egyetemi tanár