Tisztelt Ünneplő Közönség!
Vörösmarty Szózatát hallottuk Dubrovay László 21. századi zenéjével. Dallama népdalaink mintájára építkezik, harmóniái a klasszikus funkciós rendnek megfelelően kapcsolódnak. A különleges ízt adó modern hangfürtök középkori modális skálák hangjaiból állnak, a kétszeri harangszó pedig szakrális magasságba emeli a költői gondolatot: „Hazádnak rendületlenül / Légy híve, óh magyar”. E másfél perc megragadó ötvözete múltnak és jelennek, örökségünkhöz való ragaszkodásnak és újításnak.
Dubrovay zenéjét ‐ technikai nehézsége ellenére ‐ ugyanolyan odaadással és kedvvel játsszák a muzsikusok, mint amilyen lelkesedéssel a közönség befogadja. Ritka jelenség ez a kortárs zenében. A titok az lehet, hogy a szerző úgy hoz mindig egyénit, csak rá jellemzőt, hogy közben ezer szállal kötődik népzenénkhez és az elmúlt századok legnagyobb alkotóihoz. Úgy alkalmaz korábban sohasem hallott hangszíneket és egy általa kidolgozott, a magasabb számú felhangokat is magába foglaló új harmóniarendszert, hogy a zenei gravitáció törvényét, a feszültség‐oldás váltakozását, a dallamosság, a világos formálás, a belső koherencia követelményét mindig szem előtt tartja. Mint ahogyan azt is, hogy a művészi alkotás célja az ember gondolat‐ és érzelemvilágának kifejezése. Jókai Anna találóan fogalmazta meg: „Dubrovay – átugorva egy zűrzavaros állapotot ‐ magasabb szinten állítja helyre az elveszettnek tűnt, de a világ számára oly fontos egyensúlyt.”
Korunk egyik legkiemelkedőbb és legtermékenyebb alkotójának életműve immár közel 60 éve gyarapodik, s már 200‐nál is több opuszból áll. Kántortanító édesapja, majd fontos tanárai, mint Vaszy Viktor, Szelényi István, Szabó Ferenc és Vincze Imre után az 1970‐es években hatalmas szellemi gazdagodást hozott Dubrovay számára a hamburgi Staatsopernél töltött időszak, majd az elektronikus zene lehetőségeiben való elmélyülés Kölnben, Kalheinz Stockhausen és Hans‐Ulrich Humpert mellett.
Az eredmény nemcsak az első olyan magyar hanglemez lett, melyben kombinálva hallható az élő előadás és annak elektronikus modulációja (live electronic), hanem az is, hogy nagy mértékben kitágult a komponista elképzelése a hang természetéről, és később már az akusztikus hangszerek szokatlan játékmódjainak alkalmazásával is újabb és újabb hangszíneket kevert ki. A szóló‐ és kamaradarabjai mellett zenekari művei is évtizedek óta rabul ejtik a közönséget a bennük alkalmazott különleges effektusokkal. A rá oly jellemző újítás, a mikrokromatika grafikusan ábrázolt csúszásai például sokszor a sírás, zokogás képzetét keltik, de minden más új hangminőség alkalmazásának is az a célja, hogy a kifejezés eszköztárának új elemeivel megérintse a hallgatóság szívét. Ahogy a szerző tartja, a szépség és igazság a legmodernebb nyelvezet használatakor is elsődleges.
Mindemellett Dubrovay számára egyre fontosabbá vált a magyar múlthoz, a nemzeti gyökerekhez való kötődés. Példaként említem a Liszt és Bartók ikonikus zongoraszonátái után felsorakozó, 2017‐ben írt Sonata di felicitát, századunk nagyszabású, virtuóz magyar zongoraszonátáját, mely szerelemről, szenvedélyről, küzdelemről, megtisztulásról, kiteljesedésről beszél. Szimfonikus költeménye, zongoraversenyei, magyar rapszódiái is Liszt zenei örökségéhez kapcsolódnak, mint ahogyan ‐ már tematikája révén is ‐ a 2016‐os bemutatójával revelációt hozó Faust, az elkárhozott című egész estés balett is, az emberi kapcsolatok drámájáról, jó és rossz küzdelméről, isteni megbocsájtásról. Erkelhez kötődik a Tavaszi szimfónia, Kodályhoz a Magyar szimfónia, Csontváry képeit álmodja zenébe a festőművészről elnevezett három szimfonikus kép. Megrázó alkotásokban beszél Dubrovay a magyar történelem sorsfordulóiról, például a levert forradalom 50. évfordulójára írt 1956 című zenekari művében, melybe Gyurkovics Tibor verseit iktatja be. Sorra írja dalciklusait József Attila, Ady Endre, Weöres Sándor, legutóbb pedig Petőfi Sándor költeményeire. De ott van darabjaiban a magyar népzene hangja is; versenyműveket és kamarazenét ír népi hangszerekre, melyek „igazi őserejükkel” adnak „újító erőt”. Az általa alkalmazott polipentatónia ugyancsak a magyar népzenére emlékeztető pentaton dallamsejtek összekapcsolása, akár modern, 12 fokú dallamokká, évszázadokat átívelő, sokrétű jelentéssel.
A Kossuth‐díj, az Erkel‐díj, a Bartók‐Pásztory‐díj, a Nemzet Művésze cím, a Magyar Művészeti Akadémia Nagydíja mellett mostantól a Magyar Örökség Díj is hirdeti, hogy Dubrovay László zenéje nemzetünk kincsei közé tartozik.
Solymosi Tari Emőke
zenetörténész