Tisztelt Hölgyeim és Uraim, tisztelt Elnökség!
Nagy örömmel tölt el, hogy a halasi csipke ilyen rangos elismerésben részesül!
A halasi varrott csipke világhírű magyar innováció, tulajdonképpen már megalkotásától, a 20. század elejétől kezdve hungarikumnak tekinthető. A magyar és a nemzetközi iparművészeti kiállítások számtalan díjat nyert eleme. Az 1902-ben bemutatott csipke újdonságát a magyar népi mintakincs és a morrisi szecessziós formavilág hangulatos keveredése mellett az egyedi készítéstechnika adta. Megalkotása Dékáni Árpád és Markovits Mária nevéhez fűződik. A mai napig tartó, folyamatos továbbélése számtalan elkötelezett embernek köszönhető, akik a szívükön viselték és viselik e különleges csipke elismerésekkel és baljós időszakokkal tarkított bő évszázadát.
A halasi csipke megálmodója és tervezője Dékáni Árpád, erdélyi származású rajztanár volt, aki felsőfokú tanulmányait a budapesti „Mintarajztanodában˝ végezte. A korabeli szemlélettel szemben a népművészeti tárgyak mintáinak sablonos másolása helyett önálló tervezésre buzdította tanítványait.
A csipke technikájának kidolgozója a kiskunhalasi születésű Markovits Mária volt, aki a budapesti Nőipariskolában végzett hímző és fehérnemű-varró szakon. Hamar felfigyeltek tehetségére. Ő hímezte Vaszary Kolos hercegprímás megrendelésére a Mátyás templom miseingeit, majd Ferenc József számára készült garnitúra kárpitjaival az 1900-as Párizsi Világkiállításon aranyérmet nyert. Iskolái végeztével szülővárosában fehérnemű-varró műhelyt nyitott. Itt
kereste fel őt Dékáni újszerű, mások által kivitelezhetetlennek tartott terveivel.
Markovits Mária újítása, a hagyományos varrott csipkétől szokatlan, nagy felületű szövőöltés – leánykori nevén a stoppolás – plasztikus alkalmazása volt. Az így készült finom vonalú vastag, és vékony lencsipkék, illetve a különleges, színes selyemcsipkék világszerte a szecesszió kiemelkedő darabjai. Mivel készítőinek, a helyi parasztlányoknak a keze nem szokott a finom munkához, ezért Az Újság korabeli számából megtudhatjuk, hogy „mielőtt munkához látnának, előbb egy kisebb fajta operáción kell keresztülmenniök, le kell políroztatni az ujjaik hegyét, hogy a bőr finomabb legyen, bele ne akadjon a selyem, a czérna”.
Később az új tervezők kezei alatt a mintaelemek egyre aprólékosabbá és karcsúbbá váltak. A mintakincs alkalmazkodott a korszakok irányadó stílusaihoz, szimbólumaihoz, de legkedveltebbek továbbra is a lágyan hajló virágok voltak. Dékáni mellett a legjelentősebb tervezők között tartjuk számon Tar Antalt, Stepanek Ernőt, az ötvenes évekből Tóth Bélát és Molnár Bélát. A női tervezők közül Bazala Béláné Gábris Ilona, Pongrácz Margit, Ábrahám Dezsőné Rucsinszky Anna, és a 2000-es évektől Bródi Mária nevét kell kiemelni.
Rajzaikban a szövőöltések mellett egyre nagyobb szerepet kaptak a változatos csipkeöltések, amelyek száma már a 30-as években meghaladta a 60-at. Ebből válogatnak mind a mai napig is a csipkevarrók csipkéik kidolgozásakor, hiszen egyes tervezők csak a minta körvonalát rajzolták meg, nagy szabadságot adva a varróknak, akik így saját egyéniségüket, ízlésüket is bele tudták vinni a munkába. Kezeik alól változatos formavilágú női öltözék-kiegészítők (pl. legyezők, szegélycsipkék, gallérok, tarsolyok), egyházi textilek, keresztelőgarnitúrák, terítők, címerek, faliképek kerültek ki. A legrangosabb nemzetközi kiállítások elismeréseit megkapták, például az 1904-es St. Louis-i és az 1958-as Brüsszeli Világkiállítás nagydíját, vagy az 1937-es Párizsi Nemzetközi Kézműipari Kiállítás Grand Prix díját.
A halasi csipke a kezdetektől a diplomáciában is jelentős szerepet játszott, állami ajándékként végigkísérte a szeszélyes 20. századot. A legelső darabok egyikét, egy selyemcsipke legyezőt Roosewelt Alice kapta ajándékba, és így
került pl. IV. Károly és Zita királyné, Julianna holland királynő, II. Erzsébet királynő, II. János Pál pápa birtokába is egy-egy pókhálófinomságú darab. A halasi csipke a világ számos nagy múzeumi gyűjteményében megtalálható, pl. a londoni Victoria and Albert Múzeumban, a brüsszeli Királyi Művészeti és Történelmi Múzeumban, a New York-i Metropolitanban, a szentpétervári Ermitage-ban, a bécsi Iparművészeti Múzeumban vagy akár a római Vatikáni
Múzeumban.
Ma Magyarországon ezt a különleges csipkét a Halasi Csipke Közalapítvány varrói örökítik tovább a következő évszázadokra. Az Alapítvány elnöke Pajor Kálmán, aki volt polgármesterként is szívén viseli a halasi csipke sorsát,
aktív közreműködője a halasi csipke széles körű megismertetésének itthon és külföldön egyaránt. A varrás mesterfogásaiba a múzeumként és csipkevarró műhelyként is működő kiskunhalasi Csipkeházban pillanthatnak bele a látogatók. A Csipkeház Szécsiné Rédei Éva vezetésével számos rendezvénynek, kiállításnak ad otthont. Ezek közül a legnagyobb szabású az 1998 óta – immár 22. alkalommal – megrendezett Nemzetközi Csipkekiállítás, ami a hazai és a külföldi csipkekészítőknek is rangos találkozási és bemutatkozási lehetőséget nyújt.
Erdei T. Lilla
etnográfus, csipkeszakértő