Lantos Ferenc Kossuth-díjas akadémikus – aki sajnos már nincs közöttünk –, festő-, grafikus- és képzőművész, művészpedagógus alkotóként és iskolateremtő pedagógusként egyaránt maradandót alkotott. Konok kitartással járta a maga útját, sokszor viharos társadalmi ellenszélben, maga körül konfliktusokat is felidézve tevékenykedett, mint táblakép-festő, egyedi, valamint sokszorosított grafikák, köztéri zománcfrízek alkotója, porcelán dísztárgyak tervezője, mint mindig újat kereső kísérletező művész, mint a didaktikai módszerek kimunkálója, és mint az egymást követő generációk szellemiségének alapozója, útnak indítója. Számos szakmai kiadvány, könyv szerzője. Kiváló munkásságáért 1965 és 2010 között 11 díjjal jutalmazták. Ebből felsorolva néhány, a teljesség igénye nélkül: Kossuth-Díj, Munkácsy-Díj, Magyar Köztársaság Kiváló Művésze, Pécs Város Díszpolgára.
***
Apagyi Mária zongora- és oboatanár, okleveles zongoraművész, az integrált művészeti munka jeles pedagógusegyénisége. Értékteremtő munkásságát
szintén 11 díjjal ismerték el. Néhány, a teljesség nélkül: Weiner Leó-Díj, Apáczai Csere János-Díj, Magyar Művészeti Akadémiától Kitüntetés kiemelkedő zenepedagógiai, tevékenységért, majd később ugyanez az elismerés művészetpedagógiai kutatótevékenységért. Nevéhez fűződik a zeneiskolai Improvizáció tantárgy 12 évfolyamra szóló országos tantervének kidolgozása. Fő életműve a 2004-ben megírt hatkötetes „Zongorálom” című zongoraiskolája, kottakönyve, és az ahhoz kapcsolódó kiegészítő kiadvány. Számos írás jelent meg interdiszciplináris művészeti oktató-nevelő munkájáról. Zongora-művésztanárként mesterkurzusokat tartott, zongorát, illetve hangszeres improvizációt tanított a Komlói Erkel Ferenc Zeneiskolában, a Pécsi Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskolában, a Liszt Ferenc Zeneművészeti Egyetemen, valamint a Pécsi TudományegyetemMűvészeti Karán. Célkitűzése, hogy a Hangszeres improvizáció tantárgy hozzájáruljon az interpretációs készség kreatív fejlődéséhez, az improvizáció és a komponálás különböző stílusú lehetőségeivel segítse a zene művészi megfogalmazásait, a zenei nyelv anyanyelvi szintű használatát. Az általa létre hozott Zenei analógiák és Komplex Művészeti Nevelés tantárgyak az integrált művészeti nevelés szemléletének kialakítását- és a közös alapelvek szerinti vizsgálódás módszereinek, valamint ezeknek a tanításban hasznosítható lehetőségeit szolgálják.
Apagyi Mária és Lantos Ferenc 1968-ban, találkozásukkor azonnal letették a kapcsolatokban való gondolkodás alapjait. Lantos, a zenészek gyakorlását megkönnyítő rajzi feladatokat javasolt, melyek valamilyen vonatkozásban összefüggnek a tanulásban soron lévő zenei művekkel. Évtizedek alatt lépésről-lépésre közösen kidolgozták azt a művészeti rendszert, mely meghatározta az általuk 1985-ben létrehozott Pécsi Martyn Ferenc Művészeti Szabadiskolát. Itt egy olyan művészetoktatási munka indult el, mely az interdiszciplináris összefüggésekre építve nyelvként kezeli a zenét és a képzőművészetet. A természet, a művészeti ágak és a tudományok közti kapcsolatok felfedezése mindenkit megerősít abban, hogy saját szakterülete a „világ egész” része és nem egy különálló dolog. Ha a gyerekek rájönnek arra, hogy például a soron lévő problémák nem csak „zeneiek”, hanem egyetemesek, melyek a zenében sajátos sűrítés formájában fogalmazódnak meg, akkor a zene fontosabb lesz számukra és a zenetanuláshoz szükséges rendszeres gyakorlás értékét és fontosságát is jobban felfogják, s ez már nagy örömöt jelent számukra. Mária és Ferenc meggyőződése szerint „A kiindulás a természet építkező logikájából és a szakmai alapismeretekből történik. Fontosnak tartják a természet működésének, a működés logikájának a megértését, legalább is szemléleti szinten. A tanárnak törekednie kell arra, hogy kézben tartsa az interdiszciplináris területeket, hogy a mélyben rejlő kapcsolatokra tudja építeni a tananyagot. Nem arra kell hangsúlyt fektetnie, hogy a saját tantárgyát önmagában ismertesse, és sajátíttassa el, hanem más területekkel összhangban, a közös alapokra építve. Ez a megközelítésmód más és más szakmai hangsúlyokat eredményez, mely a váratlan, új körülményekhez is érzékenyen tud alkalmazkodni.” A másik lényeges kérdés a kreativitás, ami a különböző területekre egyaránt jellemző. Lantos szerint „Minden művészeti ágnak sajátos nyelve van, melyeknek az alapjai megegyeznek, de sajátosságukban különböznek.” „A taníthatóság érdekében tisztázni kell a művészeti nyelvek sajátos alapjait és ezek rendszerét, vagyis a sajátos szókincseket és a nyelvtani rendszereket, mert ezek taníthatók csak!”
Elmondható, hogy Apagyi Mária és Lantos Ferenc művészeti oktatás-nevelés terén kifejtett munkája felbecsülhetetlen értékű, amely hozzájárul az interdiszciplináris kreatív gondolkodás gyakorlati alkalmazásának módszertani megismeréséhez, amely hozzájárul a pozitív gondolkodású emberré válás, majd a hivatásvállalás morális alapjainak megteremtéséhez.
Jómagam, mint egykori diák, aktív részese lehettem művészeti nevelésüknek, mely megteremtette későbbi pályafutásom sikereinek erkölcsi és szakmai alapjait. Így élő koronatanújaként élhetem át munkásságuk gyümölcsöző eredményeit, hacsak a többszáz előadásra, rendezvényre, táborra, továbbképzésre gondolok, melye-
ken gyerekként vettem részt. Manapság ebből az életszemléletből táplálkozva, immáron felnőtt pedagógusként, előadóművészként adhatom át mindazt a tudást, amit tőlük kaptam.
A Magyar Örökség-Díjhoz szívből gratulálok!
Király Csaba, zongora- orgonaművész