Tisztelt ünneplő közönség!
Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy a Magyar Örökség díj tekintélyes testülete engem kért fel, hogy méltassam a mai nap egyik díjazottját. Nem könnyű feladat, hiszen hogyan is lehetne Navratil Andrea sokrétű tevékenységét egy ilyen rövid méltatásban összefoglalni? Jómagam 14 éves kora óta ismerem. Először egy gödöllői népzenei versenyen találkoztunk. Ő énekelt, én a zsűri tagja voltam. Már akkor kiderült, milyen kivételes stílusérzékkel tudja elsajátítani nem csak a dallamot, de a népdal hiteles előadásához szükséges, legapróbb stiláris elemeket is. Sok évvel később már közösen szerepeltünk egy műsorban, és prímásunkkal, Gombai Tamással együtt elámultunk a hangja nem csak zenei értelemben vett tisztaságán. Ennek hatására felkértük, hogy legyen a társulatunk, a Fonó Zenekar énekesnője. Nagy örömünkre vállalta, s azóta is az a kivételes szenzitivitás jellemzi a hozzáállását a népdalénekléshez, amellyel már akkor is kiemelkedett a pályatársai közül. Ez az átszellemültség ugyanakkor mindenhez kapcsolódik, amibe belefog.
Navratil Andrea ugyanis nemcsak énekel. Amikor különféle eldugott moldvai, vagy erdélyi falvakban kicsi, töpörödött öregasszonyok konyhájában leül, vérbeli folklorista módjára dokumentálja a népzenét és közben tanul. Tanul, hiszen tudja, hogy ezek a találkozások a legalkalmasabbak arra, hogy a magunkfajta városi, értelmiségi szerzet az éneklés tartalmi és formai jegyei – azaz az „ami” és az „ahogyan” vonatkozásai – mellett saját lelkében is megtalálja a válaszokat a „miértek” megannyi felmerülő kérdésére. Miért énekel az ember? Miért fakad dalra örömében és bánatában, büszkeségében és vívódásaiban egyaránt? Navratil Andrea ezekre a kérdésekre a leghitelesebb forrásoknál kereste, s találta meg saját maga számára a válaszokat.
Amikor Budapesten, Gödön, Keszthelyen, Veszprémben, vagy máshol, iskolákban, táborokban, vagy a saját, „Dúdoló” nevezetű tanfolyamain tanítja a dalokat, olyankor sem csak a szakmai tartalmak átadására koncentrál, hanem a népzenét a maga eredeti környezetében körülölelő értékek közvetítése is legalább olyan fontos számára, mint maga a zene. Mindig törekszik arra, hogy a tanítványai is megtudják, miért jó énekelni, miért érdemes a szavakba nem foglalható érzéseinket ezen az emelkedett szinten kifejezésre juttatni. Navratil Andrea a magyar népdal sokrétű átadását is azzal az átlényegült odaadással műveli, amint példaképei, az egyszerűnek mondott parasztasszonyok, amikor valósággal beledőlnek a dalban megfogalmazott közlendőbe, amint nekitámaszkodnak a dallamnak, s annak díszítése, variálása útján fejezik ki, vagy inkább tárják elénk önmagukat.
Navratil Andrea a népdalt mindemellett egy sokkal nagyobb egész részeként látja és láttatja. Nem véletlen, hogy a másik szakmájában, a biológia területén is olyan magas szinten elismerték törekvéseit, hogy Magyarország természetvédelmi nagykövetévé választották. Az ember az ökológia korszerű értelmezése szerint a természet része, s a magyar népzenekutatás nagy előfutárai: Bartók Béla, Kodály Zoltán, vagy Lajtha László a népdalt is egy olyan organikus képződményként írták le, amelyet a természet törvényei csiszolták azokba a tökéletes alakváltozataiba, amelyekben annak értékeit felfedezték a műveltnek mondott társadalmi rétegek, azaz a mindig csak felfelé tekintő polgárság számára. Navratil Andrea a természetvédelem nagyköveteként is mindig ezt az organikus egységet hirdette, mindig azt képviselte, hogy a hagyományos kultúra értékei minket, embereket az eredeti önmagunkra emlékeztetnek, arra a lélekkel megáldott lényre, mely a természetből vétetett, s melynek – ha fenn akar maradni – békét kell kötnie először önmagával, majd az őt létrehozó közeggel is.
Navratil Andrea ugyanakkor a népdal erejét nem csak ennek a materiális világértelmezésnek megfelelően akarja az értékek mentésére használni. Az ember világát ősidők óta formáló másik erő: a spiritualitás is fontos szerepet játszik
nála, amikor a magyar örökség óvásának, mentésének feladatait teljesíti. Hitének megvallását a népdal eszközeivel indirekt módon is megteszi, de egyéb közéleti szereplései alkalmaival, szóban kimondott véleménye útján is felhívja a figyelmet a hit, a remény, a szeretet és a szakrális értékek fontosságára.
Tisztelt egybegyűltek! Őszintén örülök, hogy a döntéshozók keze nem remegett meg, amikor a Magyar Örökség Díjat Navratil Andreának is megítélték. Hiszem és vallom, hogy ebben a bolond világban, s ebben a megveszekedett korban, melyben élünk, ez az elismerés jobb helyre nem is kerülhetett volna.
Agócs Gergely
népzenész