Három szó, amely tökéletesen kifejezi mindazt, amiért egy intézményt Magyar Örökség Díj-ra lehet ajánlani.
MAGYAR: Egy olyan intézményről van szó, amely mindazok számára meghatározó értéket jelent, akik e csodálatosan szép nyelvet, a magyart használják. Kis nép vagyunk, hiszen talán alig 15 milliót teszünk ki Földünk mintegy nyolcmilliárdnyi népességéből. Ugyanakkor egy olyan nép, amely képes volt évszázadok alatt – megannyi veszedelem és belviszály közepette és után – meg- és fennmaradni, miközben körülötte birodalmak és népek emelkedtek fel és tűntek el szinte nyomtalanul. Hogy a költőt idézzem: „megfogyva bár, de törve nem” mi mégis itt élünk, mi magyarok itt vagyunk Európa közepén, a Kárpát-medencében, immáron közel ezeregykétszáz esztendeje.
NEMZET: A lélekszámában kicsiny, de lelkében erős magyarság a világ számos országában él. A kényszerek szülte szétszakítottság ellenére azonban nemzetté forrt össze, mert nemcsak a közös nyelv tart bennünket egyben, hanem a történelmünk során kialakult, tartós emberi közösség is, amelyet a közös terület, közel ezerkétszázéves államunk, és az egyedi, de rendkívül gazdag kultúránkban megnyilvánuló közös lelki alkat határoz meg.
LEVÉLTÁR: Az ország legrégebbi intézményesült gyűjteménye, amely szinte egyidős a magyar állammal és már a XII. században kimutatható nyomai voltak. A rendek óhajára III. Károly 300 esztendővel ezelőtt, 1723-ban cikkelyezte be a XLV. törvénycikket, amely az ARCHIVUM REGNI (az ország levéltára) felállításáról rendelkezett. Igaz, a tényleges munka csak 1756-ban indult meg az országgyűlés pozsonyi épületében, de ha így számolunk, akkor 2026-ban lesz 270 éves a mai Országos Levéltár jogelődje. Mária Terézia uralkodásának idején nemcsak az Ország Levéltára, de a vármegyei levéltárak is szervezett keretek között kezdték meg a működésüket, szinte kivétel nélkül az akkoriban felépülő új vármegyeházak épületeiben.
Jövőre – 2024-ben – lesz a 150. évfordulója az új Országos Levéltár megszervezésének. 1874-ben a régi Archivum Regni-t modern tudományos intézménnyé alakították át, és kinevezték országos levéltárnokká Pauler Gyulát (1841–1903). 120 esztendővel ezelőtti elhunytára ez év júliusban emlékeztünk. A jubileumoknak azonban ezzel még nincs vége. Szinte napra pontosan három hónappal ezelőtt, 2023. szeptember 15-én emlékeztünk arra a 100 esztendővel ezelőtti, meghatározó és szívmelengető eseményre, amikor is az akkori Országos Levéltár munkatársai elkezdték a munkát a csodálatos budavári, Bécsi kapu téri levéltári palotában.
Végezetül, de nem utolsósorban említendő még az a 10. évforduló is, amelyet tavaly köszönthettünk: 2012-ben indult meg a Magyar Országos Levéltár és a megyei – napjainkban már vármegyei – levéltárak összevonása. Ennek köszönhetően létrejött hazánk legnagyobb (74 telephelyen 700 munkatársat foglalkoztató) egyetlen integrált közgyűjteménye: a Magyar Nemzeti Levéltár, rövidítve: MNL.
A MNL nemcsak az évfordulók – 300., 270., 150., 100., 10. – miatt érdemeli meg, hogy a döntéshozók átadják az intézményt képviselő főigazgatónak a Magyar Örökség Díjat, hanem 3 mindazon értékmentő és értékteremtő munkáért is, amelyet az Országos Levéltár és a vármegyei levéltárak munkatársai végeznek. Mohács – 1526 – előtt megközelítőleg egy millió (középkori) oklevelet őriztek a magyar uralkodók, és az oklevelek közül legalább 100 arany pecséttel (bullával) volt megerősítve. Ennek a felbecsülhetetlen nemzeti vagyonnak a nagyobb része elpusztult az oszmán-török hódoltság időszakában, és ma csak kb. 120.000 oklevél található a MNL tagintézményeiben, köztük a nyolc fennmaradt arany bullával is hitelesített pergamen. Ez ma Magyarország középkori öröksége.
A MNL Országos Levéltára közel 90, a vármegyei levéltárak további 200–210 kilométer iratot őriznek a mai felhasználók és a jövő nemzedékei számára. A 300 kilométer iratanyaggal Budapesttől majdnem Nagyváradig lehetne az autópályát kirakni. A MNL az európai államok levéltárainak élmezőnyébe tartozik az általa digitálisan kezelt 20 millió oldalnyi felvétellel. A MNL volt az első olyan magyar közgyűjtemény, amelyik a rábízott iratokat a Mesterséges Intelligencia segítségével kezdte el feldolgozni és online elérhetővé tenni a felhasználók számára. A Magyar Országos Levéltár vezetői évekig tárgyaltak az orosz levéltárakkal, míg végre 2020-ban sikerült digitálisan átvenni azt a 682.000 kartont, amelyek a II. világháború után a Szovjetunióba hurcolt magyar állampolgárok adatait tartalmazzák. A levéltár vezetői és munkatársai hittek az új informatikai technológiákban, és 10 hónap alatt az MI segítségével lefordították és feldolgozták a 17 millió cirillbetűs adatsort, majd a világhálón tették közzé az eredményeket.
Az első évben közel 370.000 felhasználó keresett rá a rokonaira, felmenőire, és 9 millió oldalt töltöttek le az adatbázisból. A MNL nemcsak őrzőhely, de rendkívül szorosan együttműködik számos hazai és külföldi tudományos és kulturális intézménnyel is. A MNL abban is különbözik a történetkutatással foglalkozó tudományos intézményektől, hogy tagintézményei révén az egész országot lefedi, sőt a hazánkkal szomszédos országok levéltáraival is szoros kapcsolatot tart fenn. A MNL hazai sikerei és nemzetközi együttműködései révén komoly elismertséget vívott ki magának. Ennek köszönhetően európai uniós forrásokat is elért. Az Európai Unió finanszírozta projektek közül kiemelendő az Európai Digitális Kincsek / European Digital Treasures kiállítás-sorozat, amelyben társszervezőként három tematikusan egymásra épülő magyar és nemzetközi levéltári iratanyagra épülő vándorkiállítás hozott létre a MNL. Napjainkban – amint az eltelt évszázadok során is – a nemzet levéltára szerényen, hivalkodás nélkül végezi a nemzet múltjának megőrzését vállaló feladatait. Őrzi és feldolgozza mindazon nemzeti kincseket, amelyek fennmaradása nélkül eltűnhetne sok évszázados múltunk. Múlt nélkül pedig nincs jelen és nem lesz jövő sem. Ezért is fontos, hogy a MNL őrizetében lévő dokumentumok biztonságban fennmaradjanak a következő évszázadokra is. Mindezek mellett különösen fontos, hogy a MNL tagintézményei – az Országos Levéltár és a vármegyei levéltárak – kutatószolgálatai sok ezer kutató és felhasználó elégedettségéhez járuljanak hozzá nap, mint nap, a levéltár digitális szolgáltatásai, adatbázisai révén pedig egyre szélesebb körben közvetlenül is eléri az állampolgárokat és nyújt nekik segítséget nemzeti múltunk megismeréséhez ugyanúgy, mint magyarságtudatuk megerősítéséhez. Úgy vélem a Magyar Nemzeti Levéltár 300 esztendős, a magyarságért, a magyar nemzetért végzett állhatatos, áldozatos és minden hivalkodástól mentes tevékenysége Magyar Örökség!
Prof. Dr. habil. Szakály Sándor