A Magyar Örökség-díj, a világ magyarságának „Szellemi Becsületrendjének” egyik alapítóját: Makovecz Imre építészt idézem: Imígyen szólott Pécsi L. Dániel jelképművészhez: „Danikám, jómagam a templomaimmal, Halmos Béla a hegedűjével, Te pedig címereiddel összeterelted a Kárpát-medence magyarságát. Az „összeterelés” szó itt a lelki együttlétről, az együtt lélegzésről szól. Összetartozásunkról, közös lelki- szellemi gyökereinkről.
Jó érzés abban a tudatban élni, hogy sokan vannak, sokan vagyunk, akik számára ezek a lelki- szellemi gyökerek meghatározó szerepet töltenek be életünkben. Közülünk jó néhányan aktív szerepet, feladatot vállalnak a magyar közösségek építésében, a meglevő közösségek megszilárdításában, az összetartóerő megőrzésében. Pécsi L. Dániel jelképművész ebbe a csoportba tartozik.
Már férfikora delén a villamos üzemmérnöki hivatást múzeumi-restaurátori hivatásra váltotta fel. Ő is részt vett többek között a Koronázási Jelvények műtárgyvédelmi munkálataiban, s ekkor mélyült el a jelképek világában, s a címertanban.
Azt is azonnal felfedezte – mert mindig a nemzeti közösséghez tartozó és közösségépítő ember volt – hogy az 1990-es rendszerváltás nyomán igény merült fel nemcsak a több évszázados jelképeink visszaállítására, hanem a kisebb közösségekben is kialakult a szándék, hogy saját címerrel is rendelkezzenek.
Ezt a feladatot Ő, örömmel vállalta. Az elmúlt 30 évben legalább 1000 címert tervezett, azaz a címerekkel vizuálisan rekonstruálta számunkra a magyar történelmet.
Mint tudjuk a heraldika nagyon szigorú tudomány és művészet. A kötött szabályok betartása mellett azért lehetőség adódik egyéni kombinációkra is. Az általános és egyetemes jelképek, vizuális hieroglifák mellett olyan egyedi tárgyakhoz kötődő szimbólumokra is, melyek felélesztik identitástudatunkat. Íly módon Pécsi L. Dániel zászlótervei, címerei, arculattervei lelki- szellemi támaszt nyújtanak határon belül és határon túl élő honfitársaink számára.
Érdemes felidézni néhány jelképet: pajzs, vár, torony, főnixmadár, pelikán, sas, kerecsensólyom, lándzsa, nap- hold, kettős kereszt, kapu, horgony, hal, hajó, búza, szőlő, bőségszaru, páncélos jobb kar, Árpádkori zászló, stb.
E jelképek végigkísérik és felidézik keresztény hitünk és történelmi múltunk lelki történéseit, s megszilárdítják jellemvonásainkat: igazságszeretetünket, állhatatosságunkat, bátorságunkat, áldozatkészségünket, nemes becsvágyunkat, s nem utolsósorban méltóságunkat, mely békeszeretettel társul.
Ha fizikai értelemben, országhatár módosítással nem lehetséges egyesíteni nemzetünket: címerekkel azért lehet. S ezt Pécsi L. Dániel jól műveli. Nemcsak az Ő életének volt felejthetetlen napja 2021.szeptember 17-e, amikor Nagyváradon a Püspökség dísztermében és udvarán az egyházkerület 233 címeres zászlójának felavatására és megáldására sor került. Ezek az emelkedett ünnepélyes percek erősítenek és életben tartanak bennünket.
Nem véletlen, hogy Pécsi L. Dánielt szeretett testvérként fogadják a Trianon által elcsatolt valamennyi országrészen. Farkaslakán, Csitár községben, Zsére községben, Gömör országban, Kalotaszegen, Jegenye községben, Körösfőn, Magyarlakán, s folytathatnám a sort. Ezeken a településeken a díszpolgári címet is megkapta.
Életművét méltatta Fekete György akadémikus, Dr. Kukorelli István alkotmányjogász, Okos Márton közíró, Benkei Ildikó rádiós szerkesztő.
2019-ben megkapta a Magyar Ezüstkeresztet. „Egy kései végvári vitéz” című életutat bemutató kötetet olvasva még többet megtudhatunk Pécsi L. Dániel önzetlen és fáradhatatlan közösségépítő munkájáról.
Mindezek alapján Pécsi L. Dániel jelképművész, végvári vitéz feladatvállalásával címer- zászló és látványtervei által máltóvá vált a Magyar Örökség-díjra, a Láthatatlan Szellemi Múzeumba való bekerülésre.
Sípos Endre
festő- és grafikusművész, tanár, művészetfilozófus
BB tag