Sokdioptriás szemüvege mögül szelíden csillan a tekintete. Szája szegletében mosoly, hangjában melegség, szavaiban csöppnyi irónia. Jó vele beszélgetni, s legfőképp hallgatni jó. Őt. Vagy vele. Egy művész, aki felismerte sorsát. Akinek
sok megpróbáltatásban volt része, és hosszú utat járt be a felismerésig, hogy küldetése van.
Fáradhatatlanul kutatja múltunkat, érteni próbálja jelenünket, rendületlenül bízik a jövőnkben. Ég és Föld között ő maga az összeköttetés. A létra, az égig érő fa. Tündér Ilona hazahívója. Ő a föntről érkező energia szétsugárzója, aki,
amikor fehéringes karját a mindenségre tárva, ősz fejét az égre emelve áldást kér, áldást mond, csupán feladatot teljesít. Feladatot, amely elől elugrani nem lehet. Amelyet választani sem lehet, mert ha az embernek ez a dolga, akkor ezt kell csinálnia. A világban, a világért, a világ ellenében. S ő mindig és mindenkor: teszi a dolgát.
Én csak Béla vagyok – szokta mondogatni korunk igrice, regöse, énekmondója. De ki ez az ember?
Az Erdélyből Trianon után elűzött Tolcsvay Nagy Béla zenetanár és a paraszti ősöket felvonultató Lukits Rozália fia 1946-ban született a Budai Várban. A Beatles együttes hatására 18 évesen a gitárt választotta a cselló helyett, országos ismertségét pedig az 1968-as Ki mit tud-nak köszönheti, amikor folk-beat kategóriában első díjas lett a Tolcsvay Trióval, amelynek első, Ne menj el c. dalát, ugye, még ma is el tudnánk dúdolni? Vagy a Tavaszváró zöld levelecske, esetleg a Hold és a lány még emlékezetesebb? Akkor még ösztönös volt a népdalok, a népzene vonzása. Véletlenszerűen tetszett meg neki a Váci utcai népművészeti bolt népi szőttes falvédője is – ebből készült első fellépő
ruhája. Ahogyan eleinte ösztönös volt a közösséget összefogni, a közösségben, a közösségért létezés vágya is: az évtizedeken át különböző helyszíneken nagy sikerrel működő Tolcsvay klub története ezt bizonyítja. A Tolcsvayék és Trióval, majd a Koncz Zsuzsával és az Illés-együttessel alapított KITT-egylettel való örömzenélés, az 1973-as nyári, legendás miskolci popfesztivál szervezése boldog és önfeledt időszakot jelentett az életében.
Majd jött a magyar popzene kommunista mindenhatója, az együtteseket átszervező Erdős Péter, és minden megváltozott. Öccsével szétváltak útjaik – s ezzel gyötrelmes, önsorsrontó időszak kezdődött számára. Ám pokoljárása során a Teremtő nem hagyta magára, hiszen – vele készült beszélgetős könyvem címe szerint – az ég megnyittatott – és ő értett a jelekből. Az erdélyi kirándulás, a Gyimesekben megélt napfelkelte, az ottani táj s a benne élő ember összeforrottsága, Kakasdon a bukovinai székely Márika nénitől hallott, az Égig érő fáról szóló népmese élménye új, tündéri világra nyitotta meg lelkét.
Rádöbbent, hogy míg öccse, László a fa lombkoronáját igyekszik dúsabbá, szebbé tenni, addig neki a gyökerekig leásás a feladata, az egyértelműség, a szeretetelvűség, a múltunkban megfogalmazódó üzenetek vállalása és felmutatása. Az égig érő fa ég ígérő fa lett. S miközben Pomázi Zoltánnal és Czipó Tiborral, később Egri Lászlóval évtizedeken át folytatta a Tolcsvay-triót – Latinovits Zoltánnal közös előadóestekkel járta az országot, zenei vezetője
volt az Agria Színjátéknak, éltette a pomázi Tolcsvay Tanyát, komponált mások számára, rátalált második feleségére, Julira – eközben csöndben érlelődött lelkében élete tán legfontosabb műve, az öccsével közös Magyar Mise oratórium
után a ’90-es években megszülető, zenéjét és szövegét tekintve is megrendítően szép, lírai vallomássorozat, a Tolcsvay-trilógia. A Napfényfia, a Rijjadóleány és a Csillaglánc az önmagával szembenéző, gyökereit, hagyományait éltető, a természettel és a teremtett világgal gyönyörűséges rendben élő ember hitvallása. E mű és bemutatásának misztikuma máig élteti a rousseaui – vissza a természethez – életelvét valló, a Vártól Pázmándig tartó útján immáron
önmagával, a Teremtővel és a természettel harmóniában élő Tolcsvay Bélát, aki e felismerés jegyében fohászkodik fellépésein, kezét az ég felé tárva: Legyen úgy, mint régen volt. A Janus Pannoniustól, Balassitól, Adyn át Csukás Istvánig, Kiss Dénesig ívelő versmegzenésítések mellett színpadi művek zenéjének megálmodója, szerepelt filmekben, a mai napig játszik Jókai: A kőszívű ember fiai c. művének színpadi változatában, mert a közönséggel együtt lélegezni mindennél jobban szeret! Isten éltesse még sokáig, az idők végeztéig, Csaba fia, Glória lánya, négy unokája és mindannyiunk szeretetében és örömére ma is aktív énekmondónkat, a Kossuth-díjasTolcsvay Bélát, akinek életműve Magyar Örökségünk minket és utódainkat gazdagító része, s méltó helye van a Magyar Örökség nagy Aranykönyvében.
Csűrös Csilla
szerkesztő-riporte